Hurrá! Megvolt a kulcsátadás, most már tényleg fizikailag is miénk a lakás!

Az elmúlt napokban annyi dolgunk volt, hogy kitöltsük a Stamp Duty befizetéséhez szükséges formanyomtatványt, amit a nevünkben fog befizetni az ügyvéd. Múlt héten összegyűjtöttük a maradék önerőnket egy bankszámlára és pár nappal a kitűzött dátum előtt átutaltuk az ügynöknek, hogy nála legyen a pénz a nagy napra. 

Ezen kívül más dolgunk nem maradt, mint várni. Végül az ingatlanügynök hívott, hogy mehetünk a kulcsért.

Na az sem volt egyszerű, máris mondom miért. Előtte azonban hadd jegyezzem meg, hogy pár ismerősöm jelezte, hogy néha túl negatív a blog és írhatnék pozitívabban is. Lelövöm a poént, ez sem lesz pozitív, de kommentben várom a hozzászólásokat, ebből hogy kellett volna pozitív bejegyzést kreálni.

Szóval az ügynökség átadott nekünk egy lakás- és egy lépcsőház kulcsot, mondván hogy a tulaj miután bezárt, otthagyta nekünk a többi kulcsot. Itt egy kicsit néztünk rá, majd rákérdeztünk, hogy ezt úgy érti, hogy a kapott kulccsal bejutunk a lakásba, ahol ott a kulcs a postaládához, amiben benne van a másik kulcs, ugye? Mert máshogy nem lehetséges, hogy ő még be tudta zárni a lakást majd otthagyni nekünk a kulcsot. Az arcán láttuk, hogy ezt baromira nem gondolta át eddig, én itt fogtam gyanút.

A lépcsőházba bejutottunk, a lakásajtó alsó zárját is gond nélkül nyitottuk, de a felső zárnál megállt a tudományunk, mert több kulcsunk nem volt. Az alsó zár kulcsát bele próbáltam,  de persze nem nyitotta. Itt már nem volt őszinte a mosolyom, tekintve, hogy másnap reggelre volt tervezve néhány bútor érkezése.

Ez volt este hat körül, párom felhívta az ügynököt, aki esküdött, hogy ugyanaz a kulcs nyitja a felső zárat is, de felhívja a tulajt, akiről én addigra már leszedtem a keresztvizet is. Végül több telefon után a következő derült ki: a felső zárat ő sosem használta, ezért az ügynökségnek nem adott hozzá kulcsot, most viszont bezárta és elegánsan bedobta a postaládába. Eddigre már páromtól kérdezgettem, hogy erről mégis hogy a viharba írjak majd pozitív posztot?? A tulaj persze annyit mondott, hogy hívjunk zárszerelőt és majd kifizeti, hát kösz.

Egyáltalán minek zárta be a felső zárat, az egész lakás tök üres volt, egy betörő még egy tekercs budipapírt sem talált volna! Az egyetlen szerencsénk az volt, hogy a magunkkal vitt mérőszalag vége mágneses volt, így egész rövid idő alatt ki tudtuk a postaládából a kulccsomót halászni. Vissza az emeletre, ahol a jött a következő probléma.

A felső rátét zárat ugyanis nem tudom ki szerelte fel, de csak minden második csavar volt belerakva, ezért a kulcs fordítására az egész zár mozdult, de nem nyílt. Én ekkor már mindennek elmondtam az előző lakót, aki két évet képes volt úgy élni itt, hogy ezt megszerelte volna. Végre párom szerencsésen kinyitotta az ajtót. Mindenesetre ez arra jó volt, hogy kiderüljön, senkit nem izgat, ha két idegen fél óráig rángatja az ajtót, vagy a postaládát birizgálja.

Hogy bejutás után mi fogadott odabent, a Lakásfelújítás következő részéből majd kiderül, ezzel lezárult a Lakáskeresés sorozat.

Ha tetszik az oldal, jelöld meg követésre a blog.hu-n, így mindig láthatod ha új cikk jelenik meg. Továbbá ajánlom mindenki szíves figyelmébe a blog Facebook oldalát, ahol már a cikkek megjelenése előtt fent van egy emlékeztető, továbbá a cikkek is megosztásra kerülnek. Lájkolja, kövesse, meg barátkozza mindenki, hogy ne maradjon le egy bejegyzésről sem.