Epilóg...

...avagy az elsőt az ellenségének, másodikat a barátjának, a harmadikat magának

Úgy néz ki végére értünk a végeláthatatlannak, befejeztük az átalakítást. Nagyon kíváncsi lennék az előző lakó reakciójára, ha most visszahívnánk. Azt hiszem, nem sok mindenre ismerne rá a lakásban az alaprajzon kívül.

A teljesség igénye nélkül:

  • Lefestettük az összes falat és szegélylecet,
  • Kicseréltük a padlószőnyegeket,
  • Csináltunk öt új konnektort,
  • Lecseréltük az összes izzót és kapcsolót,
  • Megcseréltük a hűtő ajtót,
  • Beépítettem hét méter elektromos kábelt,
  • Lecseréltük a zuhanyrózsát és csövet,
  • Tettünk fel új függönykarnisokat és függönyöket,
  • Felfúrtunk tizenegy polcot és szekrényt a falra,
  • Lecseréltük mindkét zárat a bejárati ajtón,
  • Megjavíttattuk a radiátorokat (az egyiket vissza is akasztottuk).

Ezen a linken található pár kép az elkészült, de még nem 100%-ig berendezett lakásról.

Utólag visszatekintve belevágnék-e még egyszer? Olyan szempontból nem, hogy rendkívül fárasztó és idegörlő volt ez a két hónap. Ha visszagondolok, milyen állapotban volt a lakás, hát kiráz a hideg. Ha viszont úgy nézzük, most sok dolgot sokkal rutinosabban csinálnánk, gyorsabban haladna a dolog, jobban tudnánk számolni az egyes munkák időigényével, stb. szóval nem lenne annyira megterhelő, akkor igen.

Tanulság, hogy nagyon alulbecsültük a szükséges időt és ezért sokáig kellett raktározni a már megérkezett bútorokat, ami tovább lassította a munkát, emelett sok energiát emésztett fel a lakáson belüli logisztika. Sok időt el vett az is, hogy nem voltak szerszámaink, ezért minden munka előtt be kellett szerezni azokat.

Szerencsésnek érzem magunkat, hogy semmit nem rontottunk el, nem kellett újra csinálni (igaz, az áradásnál rezgett a léc), nem számoltunk el, bár ez részben annak is köszönhető, hogy a lakás megvásárlásától kezdve készültünk a teendőkre. Amit lehetett megpróbáltunk előre fejben lejátszani, kiszámolni, ütemezni. Meg nem tudom mondani, hány órát töltöttem a számítógép előtt oktató videókat nézve, katalógusokat és árjegyzékeket böngészve, Excel táblát töltögetve. Csak a parketta lerakási mintája és mennyiségszámítása több napot vett igénybe. Ez meg is hálálta magát, 20 csomagból kevesebb, mint egy csomag felesleg maradt. Persze a vágások miatt dobtunk ki kisebb darabokat.

Talán az is mutatja a sikerességet, hogy nincs is olyan dolog, amit másképp csinálnék. Nem számolom ide az üvegpaneles kapcsolók felsülését a Fibaro egységekkel, mert az kísérleti dolog volt, lehetetlen volt előre felkészülni, semmilyen kapcsolási rajzot, részletet vagy leírást nem találtam. De azon kívül semmi olyan nincs, amire bosszankodva néznék vagy újracsinálnám.

A költségekkel most nem terhelnék senkit, még mi sem számoltunk össze mindent. Ennél kevesebből nem lehetett  volna - vagy helyesebben mondva - nem lett volna érdemes kihozni a munkákat. Mindent alaposan körbejártunk hol mennyibe kerül, mikor van akció, stb. de nem mentünk rá semmiből sem a legolcsóbbra. Sokat spóroltunk azon, hogy a radiátorok javításán kívül semmihez nem hívtunk szakit, meg azon is, hogy a PAX szekrény befért a helyére.

Ami az egészségünket illeti, néha úgy beállt a hátunk, hogy felegyenesedni sem tudtunk, a térdünk fájt a sok térdepeléstől, a kezemet össze-vissza vagdostam a tapétavágóval, és esténként élőhalottként dőltem az ágyba fejfájással. A januári, cégnél nyújtott teljesítményem konvergált a nullához, voltak napok mikor csak aludni vagy ügyfélszolgálatokkal telefonálni mentem be. Páromnak szerencsére egyébként is uborka szezon volt a cégnél, nem tűnt fel, hogy nem sok vizet zavar.

Hátravan még pár dolog, de azok már inkább lakberendezési kategóriába valók. Párom elkezdte telehordani tükrökkel és képkeretekkel a lakást, csak mondja hova kér szöget és már kapja is. A két vizes helyiséget is rendbe kell rakni, de arra sem pénz, sem energia nincs most. Ráadásul azt mindenképp szakival kell csináltatni, mert lesz vízvezeték szerelés, burkolás, festés, elektromos munka, beépített szekrény készítés, stb. Minél hamarabb ki akarunk hívni pár céget, hogy adjanak árajánlatot a munkákra, aztán majd az alapján tudunk tervezni.

Ezúton szeretném megköszönni mindenkinek a pozitív visszajelzéseket és konstruktív kommenteket, örülök, hogy én káromkodtam a legtöbbet. Az eredeti célja az volt a blognak, hogy az ismerősök és rokonok nyomon tudják követni az egész folyamatot, anélkül, hogy e-maileket kellett volna küldözgetni. Ennél nem is akart sohasem több lenni a blog, így tényleg jól esett minden, ami ezen felül történt: megjelenések a Határátkelő blogon, illetve az Index2-n.

Utolsó sorban szeretném "megköszönni" a kivitelező cégnek, hogy ilyen hányadék munkát adtak ki a kezükből, és kitűnő példát szolgáltattak a "szarból várat, aranyért" elméletre. Nélkülük fogalmam sem lenne mire kell odafigyelni, ha majd én hívok szakembereket a fürdőszoba és a konyha felújításához. Bár bízok benne, hogy nem minden szaki képes ilyen széleskörűen alja munkát végezni. Néha már tényleg olyan érzésem volt, hogy direkt csinálták, mert ennyire ótvarul dolgozni szinte csak direkt lehet.

Nem tudom megállni, hogy ne illesszem be ide a munkájuk "Szarni bele magasról" díjnyertes alakítását, amit eddig tartogattam. A nagy munkák közepette nekünk is csak nemrég tűnt fel. Akinek nem esik le, hogy mit lát a képen, annak elárulom a kép alatt.

floor.jpg

Eleinte azt hittem, hogy az eredeti festék cseppent a fugára és az fehérlik legalább három helyen a konyhában. Csak mikor párom megpróbálta lesúrolni, derült ki, hogy az bizony a csempék közé berakott távtartó műanyag pöcök, amit a takarékos ember fugázás előtt kiszed, az átlag ember úgy helyez el, hogy ne látszódjon ki, a debil kretének meg úgy rakják le, hogy kilógjon a fuga alól. Mondjuk nem értem, hogy nem tűnt fel nekik a fuga simításakor. Ezen az igénytelenségen mindenki mélázzon el egy ideig, én maradtam tisztelettel:

 

LondoniTódi

 

UPDATE 1:

Hát elég nehezen, de rászántam magam, itt a megígért frissítés pár hónap elteltével. A blog befejezése óta vettünk még Z-Wave érzékelőket és okosítottuk a lakást. Először is az ágy háttámlájára került egy LED csík ami a falra vetít hangulatvilágítást. Még fontosabb, hogy az ágy alá is jutott a csíkból amit ráadásul összekötöttem egy szintén az ágy alá helyezett mozgásérzékelővel és beprogramoztam, hogy éjféltől reggel hétig kapcsoljon fel a mozgásra. Mivel az érzékelő az ágy alatt van, így csak akkor kapcsol fel, ha lerakja az ember a lábát a padlóra, egyébként nyugodtan lehet forgolódni az ágyon. a LED csík fénye pedig elég tompa ahhoz, hogy csak a padlót világítsa meg, az ember szemét, vagy a másik alvó embert azonban nem zavarja. Az előszobában a lámpa szintén éjszaka tompított fénnyel kapcsol, szóval nem kell botorkálni. Ha a fürdőszobai lámpát éjfél és fél nyolc között kapcsolja fel az ember, akkor az is tompított fénnyel világít, esküszöm életmentő a reggeli kómához. A nappaliban lévő TV szekrény is kapott alulra LED világítást, továbbá az új olvasólámpánk is okosítva lett a madzagjára szerelt okos kapcsolóval. A Fibaro univerzális gombja az előszobába került és különböző programokat állítottam be. A legfontosabb, hogy egy nyomásra mindent lekapcsolt, így távozáskor elég rácsapni és már lehet is zárni az ajtót. Azt hiszem okos téren ennyi történt. Párom megvétózta a második ajtónyitás érzékelőt, és a költségekre való tekintettel a kamera kérdést sem merem felhozni. Egy régi tabletet befogtam központi kijelzőnek, az a TV alatt folyamatosan töltőre van dugva és tompított kijelző fényerővel megy rajta a Fibaro alkalmazás éjjel-nappal, nagyon profin néz ki.

Pár képet és tükröt vettünk még, de a dekorációt is befejeztük egy időre. A nappaliban még mindig az eredeti menyezeti lámpák vannak, pár millió lámpa végignézése után sem találunk megfelelőt. Ideje is leállni a költekezéssel, mert már unom, hogy minden hónapban van egy jó nagy lakáshoz köthető kiadás. A tárolóban kampókat fúrtunk fel a szárító kötélnek, kis létrának és vasalódeszkának, szépen ki van dekorálva a fal. A fürdőszobai zárat cserélni kellett, mert az erősebb-mint-okosabb szaki, aki beszerelte, rosszul kezdte felcsavarozni a kilincset, így elsőre a csavar nem a zárban kialakított lyukba került, hanem a lemezt hajlította el. Nem kis erővel kellhetett azt a nyomorult csavart hajtani abban az egyébként pozdorjánál is gyengébb ajtóban, hogy ez összejöjjön neki. Még most sem tökéletes, majd még reszelni kell kicsit a kilincs lyukakon, hogy ne szoruljon az alsó zárnyelv.

A nappaliban és az előszobában lerakott parkettával eddig elégedett vagyok, talán egy helyen nyikorog néha kicsit. Sajnos ezt nem mondhatom el a hálószoba parkettáról, több helyen is ropog kicsit. Az ajtónál lévő egyik léc ki is lazult és hosszában kicsit mozogni kezdett. Bár ez csak egy darab a sok közül, még is pont eggyel több, mint az elfogadható mennyiség. Nem is értem, hogy tud mozogni, nem is rövid darabról van szó, pedig azt vártam, hogy azokkal lesz gond. Mivel az ajtónál van, ezért a küszöb felszedése után egy hungarocell darabbal támasztottuk ki, így már minimális a mozgás. Mivel untam, hogy a bejárati ajtó előtt a lábtörlő mindig elcsúszik, ezért felszedtem az alumínium küszöböt és úgy csavaroztam vissza, hogy odafogja lábtörlő gumi peremét is, azóta nem moccan.

Azt hiszem eddig ennyi, persze mindig van valami piszkálni való. Még csak ezután rendeljük meg a hálószoba falra fúrható olvasólámpáit, azokat kell felfúrni, a falba kapcsolókat és okos egységeket telepíteni, mindezt úgy, hogy ne hagyjon semmin sem nyomot - csekélység.

 

UPDATE 2:

Megnyugodtam, hogy nem én vagyok negatív és ellenséges, egy teljesen objektív kritikus is mellém állt az angolok páraelszívóval kapcsolatos hülyeségükkel kapcsolatban. Történt ugyanis, hogy ismerősök látogattak meg és hozták a hétéves gyermeküket is. A műszaki rajongásáról csak annyit, hogy két órán keresztül csak az egyes országok dugó átalakítójaival játszott (volt variációs lehetőség: 12 db EU-UK-US-AUS átalakítónk van), rajong a porszívóért és karácsonyra poroltó készüléket kért és kapott (!!).

Nos, ő azonnal kiszúrta és meg is dícsérte, hogy a fürdőszobai ventillátor változtatja a fordulatszámát annak függvényében, hogy fel, vagy le van-e kapcsolva a lámpa. Ezután megnézte a konyhai elszívót is és mikor elmagyaráztuk neki, hogy a páraelszívó nincs bekötve a központi szellőztető rendszerbe, hanem csak a plafonra fújja a levegőt, elkerekedett szemmel hallgatta a dolgot, gondolkodott kicsit, majd kijelentette, hogy ennek így semmi értelme. Erről ennyit!

 

Ha tetszik az oldal, most már késő, ha eddig nem olvastad, innen érdemes az olvasást kezdeni.