Kerítés...
...avagy lecek ura
Csak azért mert felújítunk, ne feledkezzünk meg az ikonikus alkotóelemeiről a klasszikus angol házaknak. Igen, itt a kerítés is egyen darab. Csakúgy mint otthon a drótkerítés, itt a deszkapalánk az elmaradhatatlan kelléke a házaknak.
Az utcafronton természetesen téglából van a kerítés, nehogy szó érje a ház elejét, de hátul kizárólag fából készült található mindenhol. Kétméterenként fa cölöp van leverve és azokhoz vannak kapcsolva a fa panelek. Ezek általában panelként kaphatóak bármelyik barkácsboltban és TÜZÉP telepen. Praktikusak, olcsók, dekoratívak és időtállóak. Az ember csak megveszi a paneleket, hazaviszi és hozzácsavarozza az oszlopokhoz. Nagy valószínűséggel stimmelni fog a méret, mert az angolok tipikusan nem változtatgatnak ilyen dolgokat pár száz évnél gyakrabban.
A kerítés állapotával talán még kevesebbet foglalkoznak, mint a teraszburkolattal, pedig azt sem viszik túlzásba. A kerítést szinte biztos, hogy csak a gyárban kezelik le valamennyire, senki nem áll le otthon festeni vagy pácolni. Jó szokás szerint ezt a természetre bízzák, ami egy idő után mohazöldre, majd barnára, végül feketére festi. Ekkor gondolom örökségvédelmi védettség alá helyezik, mint minden mást, ami régi, ronda, romos és felesleges.
Nem tudom, itt milyen szabály vonatkozik arra, melyik ingatlantulajdonos felelős melyik telekkerítés felállításáért és karbantartásáért, de úgy láttam, az itteniek sem. Jó szokás szerint egyezményesen tesz rá mindenki. Nagyon sok kerítés ki-be dől, korhad vagy éppen a túlburjánzott bokor alatt roskadozik.
A változatosságot illetőleg földrajzilag némileg változik a kedvelt forma, de egy kezemen meg tudom számolni, hány minta kapható. Egyik legelterjedtebb a lambéria mintájú, ahol az ék alakú lapok egymáshoz vannak szögelve, a zajvédőfalat (tudom, tudom, hivatalosan zajárnyékoló falat) idéző átlós szövésű panel, illetve a tetején hálós mintát alkotó, íves vagy egyenes tetejű.