Miután befejeztük az előszobát, nem pihentünk, haladtunk tovább a hálószobába. Azért most már örülünk, hogy nem egy három hálószobás lakást vettünk és azt kaptuk szét.

Mostanra már elég jó rutint alakítottunk ki, mit milyen sorrendben csinálunk. Harmadszorra szedjük le a szegélyleceket, iratozzuk fel őket, csiszoljuk meg és festjük le. Falfestés után a padlószőnyeg jön fel csíkokban, majd lefektetjük az alátétet, rá a parkettát és vissza a szegélyléceket. Végső simításként kerül helyére a küszöb, ha már mindkét oldalon megvan a parketta. Erre két-három napot lehet számolni attól függően, hogy mekkora a szoba és hétvégén vagy hétköznap dolgozunk. 

A hálószoba két okból is lassabban haladt. Az első az volt, hogy a festést itt annyival bonyolítottuk, hogy más színvilágot képzeltünk el, mint a többi szobában. (Mondjuk ahhoz képest is mást képzeltünk, mint amilyen lett) Az ágy fejénél lévő falra egy barnás szürkés szín került, a szoba többi része pedig homokszínű lett. A festés izgalmas volt, mert este, lámpafényél festettük mindkét színt, így csak másnap derült ki milyen is napfényben. Azt mindenesetre megtanultam, hogy az áruházban teljesen más színű a festék, mint a napfényben, ezért érdemes a kis papírcsíkokat hazavinni.

A küszöbökkel kicsit gondban voltam, ugyanis a szőnyeg felett ujjnyi rés maradt az ajtók alatt, viszont parkettával már éppen súrolja a küszöböt az ajtólap. Persze a zsanérokon nem lehetett semmit állítani, csiszolni kellett az ajtókból. Kivéve a bejárati ajtót, ahol visszakerült az eredeti fémküszöb és a fürdőszoba ajtót, ahol olyan kicsi volt a rés, hogy szintén fém küszöböt kellett leragasztani. Nem volt kedvem befúrni az aljzatbetonba, ezért a csavarok fejét levágtam és elegánsan beragasztottam a gyárilag előrefúrt lyukakba.

A második ok az volt, hogy az ágy fejénél lévő egyik konnektort odébb akartuk rakni, mivel szélesebb ágyunk lesz, mint az itteni matrac méretek. Úgy döntöttem, a régit is meghagyom, csak mellé rakok egy újat, hogy ne kelljen foglalkozni a fennmaradó lyukkal. Így ott maradt a régi konnektor, míg az USB-s került az új helyre.

Nem volt nagy kunszt a szerelés, miután pontosan kimértük a gipszkarton mögötti vasakat, fúróval szépen körbelyuggattam a helyét a konnektornak, majd fűrészlappal és tapétavágó pengével méretre faragtam. A kábelt átdugtam és bekötöttem.

De ha már így belejöttem, elhatároztuk, hogy a gardróbszekrény világításához is készítünk egy konnektort odébb a falon. Igen ám, csakhogy ahhoz minimum egy tartóvasat kellett volna keresztezni. Semmi gond, az új konnektor alatt, a padló felett kicsivel fúrtam egy lyukat és mint sejtettem, meg is találtam a vízszintesen futó vasat, ezért fúrtam egyet feljebb is. Némi kis drótos bohóckodás után sikerült befűzni a kábelt is a dobozból a gipszkarton mögött a lyukig, ahol kidugtam, majd a gipszkarton fal alját végigvágva/reszelve/fűrészelve elvezettem a kábelt az új helyre, ahol ismét bedugtam a gipszkarton mögé és felvezettem a másik dobozba. Emellett a termosztát régi helyére egy takaros kis üres előlapot raktam, mégse lógjanak már a vezetékek csak úgy a vakvilágba. Miután ezek megvoltak, lehetett nekikezdeni a parkettázásnak.

Ide más gyártó parkettája került, a másik típushoz képest ez talán gyengébb minőség. Az első meglepetés akkor ért, mikor az első körfűrészes vágás annyi port csinált, mint a másik fajta esetében az összes együtt. Kézi vágásnál is érezni, hogy ez gyengébb anyag, jobban viszi a fűrész. Még jó, hogy nem ezzel kezdtük az egész parkettázást, mert akkor biztos kézzel próbáltam volna meg hosszában is vágni.

Nehezítés volt, hogy az előszoba lapjainak kiosztását kellett folytatni, továbbá a szobában összesen tíz sarok van és sok sor esetén hosszában is kellett vágni, a hétvégére tekintettel pár darabot kézzel, hát annyit mondok, ökörhugyozás.

A bojler szekrényénél igen megszenvedtem az egyik darabbal, úgy kellett bekalapálni a helyére. Két oldalról a fal volt útban, harmadik oldalon az ajtófélfa alá kellett beerőltetni, míg a negyedik oldalon persze az előző sor hornyába kellett beilleszteni. Hát leizzadtam és egy ponton az is megfordult a fejemben, hogy áramvonalasabbra faragom az ajtófélfát, hogy beférjen. De az utolsó sor lerakása azt is jelentette, hogy végeztünk a szobák parkettázásával, csak a tároló van hátra.

Fent van a függönykarnis is, melyet a nappaliban tapasztaltak alapján két külön sínnel oldottunk meg. A nappaliban lévő két sín olyan közel van egymáshoz és olyan könnyen gurulnak a függönyök, hogy az egyiket húzva megy a másik is. Utólag azt kell mondanom, nagyot csalódtam az IKEA-ban. Ha valaki rühell valakit, akkor a VIDGA függönysín kítűnő ajándék lesz. Az összeszerelési útmutatót is érdemes fenntartással olvasni, ha valaki az alapján rakná fel a kis guruló kocsikat a függönyre, az garantáltan bele fog őrülni. Két külön sín és a sarokelem használatakakor oda kell figyelni, hogy ne ugyanolyan hosszú legyen a két egyenes sín, különben nem lehet a sarok nélkülit felerősíteni. Szerencsére mi eleve hosszabbra terveztük, csak közben esett le, hogy mekkora öngól lett volna, ha nem.

Levezető gyakorlatként találtunk gumiperemet a fürdőszobai üvegpanel aljára, így azt is kicseréltük. Képek megjegyzésekkel az épülésről-szépülésről itt.

Ha tetszik az oldal, jelöld meg követésre a blog.hu-n, így mindig láthatod ha új cikk jelenik meg. Továbbá ajánlom mindenki szíves figyelmébe a blog Facebook oldalát, ahol már a cikkek megjelenése előtt fent van egy emlékeztető, továbbá a cikkek is megosztásra kerülnek. Lájkolja, kövesse, meg barátkozza mindenki, hogy ne maradjon le egy bejegyzésről sem.