Egyik cikkemben már írtam az épületek külső megjelenéséről, most inkább a gépészetre koncentrálnék. Mint sok más dologgal kapcsolatban, itt is akkor jött a hidegzuhany, mikor Londonba kiköltözve rájöttem, az emberek felfogása mennyire más itt és hogy állnak a stílushoz.

Az angolok kicsit mások mint mi, őket általában csak olyan mértékben érdekel egy termék, hogy az megfelelően ellátja-e a funkcióját. Ha igen, akkor nem kell tovább ragozni a dolgot, megveszi, beszereli, használja és csókolom. Az ergonómia, dizájn és modern funkciók teljesen hidegen hagyják nagy többségüket. Az egész szigetet belengi a "ha-száz-évig-jó-volt-miért-változtassunk-rajta" gondolkodás, amitől néha falnak lehet menni.

A fentiekre ékes példa a lakásokban található kapcsolók, dugaljak, csaptelepek és egyéb szerelvények. Azt előre le kell szögeznem, hogy az elektromos szerelvények kialakítását a tűztől és az áramtól való rettegés, míg a vizes szerelvényekét a leforrázástól való félelem vezérelte.

Elektromosság

Itt a legszembeötlőbb a fantázia hiánya, gyakorlatilag egy féle kapcsoló létezik az egész országban. Lehet ugyan választani pár színből (fehér, réz és csiszolt fém), de a forma az szigorúan adott. Persze Magyarországon is egyeduralkodó a nagyméretű kapcsoló, de legalább lehet homorú, domború, lekerekített, szögletes, puhán vagy keményen kapcsolódó közül választani. Minden gyártó igyekszik saját dizájnt vagy több termékcsaládot is kialakítani.

Nem elég, hogy természetes módon minden lakásban van biztosítéktábla és ezen felül gyakran érintésvédelmi relé is van központilag beépítve (ne felejtsük, hogy a biztosíték inkább a hálózatot védi, mint az embert), de emellett a nagyteljesítményű beépített fogyasztók (sütő, elektromos padlófűtés, stb.) áramkörén még az adott helyiségben is van biztosíték kapcsolóval baj esetére.

A fali konnektorok eleve beépített mechanikus érintésvédelemmel vannak ellátva, de ezt kiegészítik még egy kapcsolóval is. Ezenkívül a hordozható nagyfogyasztók (pl. vasaló) dugójának fejében is található kis olvadóbiztosíték, biztos, ami biztos. Ezek komolyan azt hiszik, más országokban halomra hullanak az emberek?

Ezeket csak azért írtam le, hogy lássuk, az angolok igenis foglalkoznak a gépészettel, csak nem esztétikai szempontok vezérlik őket. Annyira nem, hogy gyakorlatilag az egész országban egy fajta kapcsolót lehet kapni. Van rengeteg gyártó és forgalmazó, de egyik sem mert még előállni más dizájnnal, mint a klasszikus kapcsoló forma.

 Csaptelepek

Ha semmi másról, de erről már biztosan hallott mindenki Angliával kapcsolatban. Itt ugyanis nagyon sok helyen a keverőcsapos megoldás helyett még mindig külön csőből folyik a hideg és a meleg víz a mosdó két oldalán. Ez megint egy olyan dolog, ami olyan mélyen ivódott beléjük, hogy sokan nem is érzik, miért kellene változtatni.

Sokáig kérdezgettem angol ismerőseinket, hogy mi ennek a megoldásnak az előnye és értelme, de ők sem voltak benne biztosak. Aztán kis utánajárással sikerült kiderítenem, hogy a régi vízhálózat a hideg vizet közvetlenül szolgáltatta, míg a meleg vizet bojler melegítette és a padláson lévő tartályban tárolta.

Nos, ez a tartály nem volt mindig teljesen zárt, így előfordulhatott, hogy került bele kosz, falevél, döglött patkány, stb. Hogy a szennyezés ne érintse a közvetlenül a hálózatból érkező hideg vizet (?), két csapot raktak a mosdóra. Hogy ez mennyire igaz, nem tudom, hivatalos megerősítést nem találtam rá.

A szomorú az, hogy a mai napig hajlamosak olyan helyen is ilyet építeni, ahol már modern rendszer van, és külföldi ember is előfordulhat, pl. irodákban, hotelben. Pedig ezekből csak úgy lehet kézmeleg vizet csiholni, ha bedugja az ember a dugót és mini kádként megtölti a mosdót. Kezet mosni máshogy nem lehet, valószínűleg ezért is hanyagolják előszeretettel ezt a műveletet. Angol ismerőseink elmondása szerint fogmosáshoz a pohárba engednek fele-fele arányban vizet.

Az elektromos hálózathoz  hasonlóan, ahol nagy figyelmet fektetnek az érintésvédelemre, itt a leforrázás ellen védik a kétbites felhasználót. A zuhanyzó hőmérséklet állító csapján mindig van egy pöcök, amit benyomva lehet csak eltekerni a tűzforró állásig, néha még a mennyiség állító csapon is van. Szerencsére itt szélesebb a skála formaterv terén, lehet válogatni.

Szellőztetés

Mint minden kisméretű, ablak nélküli konyhában és fürdőben, itt is szellőztető rendszert építenek be. A fürdőszobain nincs túl sok mindent ragozni, az esetek többségében automatikusan működésbe lép a lámpa fel- és lekapcsolásával, kicsit intelligensebb megoldás esetén időzítő kapcsolja le.

Ellenben a konyhai szellőzés mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Ugyanis a tűzhely felett lévő páraelszívó általában nincs rákötve a szellőztető rendszerre, hanem elszívja a levegőt, áttolja a szűrőknek csúfolt valamiken és fent kifújja a légtérbe. Ráadásul az otthonihoz megszokott megoldással ellentétben itt nincs cső ráhúzva az elszívó egységre, hanem az egész szekrény dobozon fújja keresztül, amit így nem is lehet hasznosítani.

Amitől megpattan az agyam, hogy a képen látható módon, előző lakásunkban a páraelszívó felett a plafonon található a központi elszívó rendszer légbeömlője, tehát akár össze is lehetett volna kötni a kettőt, nagyságrendekkel javítva a rendszer értelmén. Jól látni, hogy a szekrényből csak fűszertartó polc marad. Ha felülről néz bele az ember a szekrénybe, az teljesen üres, csak a páraelszívó tetején lévő lyuk néz szembe, ahova a gyártó úgy gondolta, értelmes emberek majd csövet csatlakoztatnak.

Az egyetlen ok, amire gondolni tudok, hogy tűzvédelmi okokból nem kötik össze a két rendszert. Ugyanis a tűztől úgy félnek mint a tűztől, vagy hogy is van ez. Többször égették már le Londont és nekik sikerült az a csoda is, hogy leégettek egy üvegből és fémből álló épületet. Ezért minden lakásban kötelező jelleggel van füstjelző felszerelve. Ez sokszor elemmel működik, ami persze vasárnap este hajlamos lemerülni, amit onnan tudni, hogy onnantól kb. kétpercenként sípol egy hangosat. Mikor kivettem belőle az elemet, hogy elhallgattassam, kiderült, hogy az élelmes tervezők egy fix elemet is beépítettek, nehogy sípolás nélkül maradjon az ember. Innen is csókoltatom őket.

Ajtók

Ez is érdekes és ellentmondásos téma. A hülye tűzvédelmi szabályaik miatt az összes közintézményük és lakóépületük tele van tűzzáró ajtókkal. Ezeknek ahhoz, hogy teljesíteni tudják az előírt tűzvédelmi szintet, ugyebár zárva (mármint behajtva) kell lenniük, ezért mindegyikre ajtóbehúzót szerelnek. De még a lakás bejárati ajtókra, sőt néha még a lakáson belüli ajtókra is. Ezt a hülyeséget ellensúlyozandó, végtelen mennyiségű és dizájnú ajtókitámasztót lehet kapni, melyeket sűrűn használnak is. Tehát összefoglalva az angol gondolkodásmódot: beruháznak egy csomó pénzt az ajtóbehúzókra, majd még ugyanannyit ajtókitámasztókra, csak hogy ugyanott legyenek, mintha nem csináltak volna semmit.

Ha tetszik az oldal, jelöld meg követésre a blog.hu-n, így mindig láthatod ha új cikk jelenik meg. Továbbá ajánlom mindenki szíves figyelmébe a blog Facebook oldalát, ahol már a cikkek megjelenése előtt fent van egy emlékeztető, továbbá a cikkek is megosztásra kerülnek. Lájkolja, kövesse, meg barátkozza mindenki, hogy ne maradjon le egy bejegyzésről sem.