Lakásfelújítás 8.
...avagy fogy a lendület
Immár egy hónapja nyomjuk folyamatosan a felújítás különböző lépéseit, eléggé ki vagyunk már ütve. Duplán fáradtak vagyunk, mert máskor a karácsonyi szünet az egész év kipihenéséről szól, most azonban ahelyett munkával telt az is. A munkahelyen már zombi üzemmódban vagyok és eléggé nyűgös is vagyok.
Munka után rohanás haza és villanyszerelés, bútorcsavarozás, méregetés, ötletelés, majd hullaszerű alvás. Napok óta az asztali körfűrész a földön lévő matrac mellett az éjjeli szekrényem, a ruhák kupacokban mindenfelé és még egy fogas sincs, minden a kilincseken lóg. Ahova lépünk dobozok és bőröndök, miközben a nappali parkettájáért aggódunk. Szóval nem bánjuk majd, ha vége lesz.
A csendesebben végezhető munkákat este és hétvégén végezzük, a parkettázáshoz azonban szabadnapokat kell kivenni néha, mert a körfűrész iszonyat hangos. Szerintem így is csak azért nem csöngettek még át a szomszédok, mert olyan hangos, hogy nem lehet tudni a lépcsőházban, melyik lakásból jön.
Úgy néz ki, hogy a nappali padlója egyébként megúszta a feldagadást, ha eddig nem látszik rajta semmi, szerintem már nem is fog. Két napon keresztül itattuk papírtörlővel, szárítgattuk hajszárítóval, meg lestük minden egyes mozdulását. Egyik ismerősöm egyébként príma kivégzési módot talált a mosógépnek, nagyon bírnám (érdemi rész 0:50-től):
A szegélylecek visszaerősítésén sokat gondolkodtam, de aztán a minimális zaj és munka érdekében a ragasztás mellett döntöttem. Eredetileg ragasztva és szögelve voltak, de nem volt kedvem órákon át kalapálni. A csavarozáshoz pedig minden csavart félig be kellett volna süllyeszteni, mert csak akkora méretű tiplim lett volna. Egyedül a konyha átjárója melletti egyik falon kellett felcsavarozni, mert olyan görbe a fal, hogy nem simult oda, de nagyon nem.
Összeraktuk és felfúrtuk a TV szekrényt a falra, gyorsan tele is tömtük mindenféle kacattal, ami belefért. Minden bútor összeszerelés előtt mérlegelünk, hogy lapra szerelten foglal több helyet, vagy úgy, hogy össze van szerelve, de elnyel más dolgokat.
Mivel mindenhol gipszkarton van, könnyű a fúrás, hacsak az ember nem találja meg a tartóvasat. Még a függönykarnis takaróléc felfúrásakor szembesültem ezzel a második lyuk kifúrása közben. Persze nem ért váratlanul a dolog, erre is készültem. Még a felújítás előtt gondolkodtam rajta, hogyan lehetne elkerülni egy fémdetektor vásárlását, aztán gyorsabban lett megoldás, mint reméltem.
Kis kutakodás után kiderült, hogy telefonnal is lehet fémet keresni, bármily meglepően is hangzik. Az okostelefonok ugyanis tele vannak tömve szenzorokkal, köztük az iránytűhöz szükséges mágneses szenzorokkal. Ezeket használja számos alkalmazás, amit fémkeresésre találtak ki.
Le is töltöttem egyet és tényleg működik. Az egyetlen probléma, hogy egy idő után kiakad a szenzor és kalibrálni kell a telefont. Ez az én Samsung telefonom esetén könnyű, csak be kell lépni a rejtett menübe és ott a Sensor menüpont alatt látható az érzékelők állapota. Addig kell a három tengelye körül forgatgatni a telefont, amíg helyre nem rázódik az érzékelő, aztán lehet folytatni a fal simogatását.
Olyan jól működik a dolog, hogy miután egyik ismerősünk kölcsönadott egy bolti fémkeresőt, pár próbálkozás után inkább leraktam és visszatértem a telefonhoz. A bolti kütyü ugyanis túl érzékeny volt és 20-30 cm széles vasakat vizionált a fal mögé, ráadásul olyan irgalmatlan sípolással, amitől öt perc alatt kikészültem.
Közben elkezdtük az előszoba előkészítését, lefeszegettük itt is körben a szegélylécet, párom kihúzgálta a szögeket, lefejtette a sziloplasztot, lecsiszolta és le is festette őket. Lefestettük a falakat, majd felkaptam a padlószőnyeget. Megint kivettünk egy-egy szabadnapot és nekiestünk a padlófektetésnek. A nappali ajtajától indultunk, az első darabon a sarok és a két küszöb miatt annyit kellett mérni és vágni, hogy egy órába telt annak az egynek a lerakása. Aztán meg sem álltunk, amíg le nem raktuk az egészet. Nem hittem volna, hogy egy nap elég lesz, mert a beugró is bonyolította a dolgot, de a szegély visszarakás maradt csak vacsora utánra.
Persze közben állítani kellett a bejárati ajtó mechanikus küszöbén is a padló vastagság változása miatt. Ez egy ügyes kis szerkezet, mely a becsukáskor az ajtó alsó éléből egy kis fémnyelvet tol ki, ami a küszöbre fekszik fel, gyakorlatilag légmentesen zárva a rést. Mivel nyitáskor azonnal visszahúzódik, nem karcolja össze a padlót még akkor sem, ha nincs küszöb.
Sőt még arra is volt idő, hogy egy vízvezeték szerelő megnézze a radiátorokat. Eredetileg csak azért jött volna, hogy felmérje a munkát és árajánlatot adjon, de miután elmagyaráztam neki, hogy itt nincs nagy munka, csak meg kell húzni a csatlakozásokat és csak azért nem én csinálom, mert nincs csőfogóm, leszaladt a szerszámokért és pikk-pakk végzett velük.
A vízvezetékszerelő látogatása újabb ékes példája, miért nem hívok "szakembereket" szívesen. Miközben szerelt, megjegyeztük, hogy milyen érdekes, hogy a fürdő egy fűtési körön van a nappalival így a nappaliban lévő termosztát vezérli azt is. Elkerekedett szemekkel kérdezte, hogy máshogy lehetne? Hát úgy, mondtuk, ahogy a hálószoba is külön termosztátot kapott, a fürdőszobában is lehetne egy. Na ettől annyira meglepődött, hogy meg kellett mutatni neki a termosztátot és a bojlert, hogy elhiggye. Közölte, hogy 17 éve van a szakmában, de ilyet még nem látott. Olyat már igen, hogy egy ház két emelete külön körön legyen, de lakásban még sosem az elmúlt 17 év alatt. Közöltük vele, hogy az előző lakásunkban a fürdőben is volt termosztát, de azon aztán végképp kiakadt. Na ennyit a jól képzett, naprakész szakikról...
Említésre sem méltó, hogy a konyhában a szekrényből kidobtuk a beépített szemetest, mert kellett a hely és immár a saját kukánkat is áthoztuk a régi albérletből, pár polcot áthelyeztünk, hogy ésszerűbb legyen az elosztásuk és eladtuk az előző tulaj mikrohullámú sütőjét. A következő a hűtő lesz, mert elég érdekes, emésztésre hasonlító hangokat ad ki magából. Ezt volt alkalmunk behatóan tanulmányozni, amikor a nappaliban aludtunk.
Közben befutott az előszoba bútor is, de annak ellenére, hogy az előszoba már készen van, esélyünk sincs kibontani, mert a helyükön más bútorok dobozai állnak. A következő alprojekt a hálószoba kipakolása lesz, mert ott is festeni, szegélyeket leszedni és parkettát lerakni kell. De ha az megvan, akkor végre tényleg minden a helyére kerülhet. össze lehet szerelni az ágykeretet, az előszoba bútort, a nappaliban lévő hálószoba bútorok bemehetnek a helyükre és nem utolsósorban a fránya PAX szekrényen is lehet dolgozni.
