Karácsony előtt ott tartottunk, hogy átvettük a kulcsot és nagy nehezen be is jutottunk a lakásba, miközben a bútorok már úton voltak. Most volt először lehetőségünk igazán tüzetesen átnéznünk mindent és elképedtünk azon, amit tapasztaltunk.

Már ezelőtt is azon a véleményen voltam, hogy szaki csak akkor teszi be a lábát a lakásomba, ha a munkája annyira speciális, hogy én nem tudom elvégezni, vagy igazolás kell a munka szakszerű elvégzéséről. Ezt csak megerősítette az, ami a lakásban várt minket.

Itt egyébként is elég sok lakásfelújítós műsor van és a hajam égnek áll attól, amit azokban látni. Az angolok igényszintje elég alacsony, úgyhogy hiába kezdenék panaszkodni az elvégzett munkára, valószínűleg a szaki nem is értené mi a baj, hiszen eddig mindenkinek megfelelt, most mit pattog ez itten?

A legtöbbször a festés kerül előtérbe, mert igazi felújítást nem túl sűrűn szoktak végezni. Mind a TV-ben, mind személyesen volt szerencsém megfigyelni mind a profi, mind az önjelölt lakásfelújítók szerencsétlenkedéseit.

Kezdjük ott, hogy valami bajuk lehet a festőhengerrel, vagy csak még nem fedezték fel, mert képesek nekiesni a nappali falának egy 3"-os ecsettel. Mondjuk nem tudom mikorra végeznek vele. Véletlenül sem használnak maszkolást és nejlont, egyedül a festő kézremegésére van bízva, mennyi festék kerül a plafonra, másik falra, szegélylécre, stb. A kapcsolókat és konnektorokat sem szerelik le hogy lefessenek alatta, az igényesebb festő megpróbálja körbe kenni, a kevésbé igényes tesz rá, mennyi megy a keretre.

Az ajtót nem veszik le a keretről, hanem úgy festik, ahogy van, kilinccsel, zsanérral. Egy lelkes házfelújítónak azonban még annyi esze sem volt a TV-ben, hogy kitámassza, így a lengedező ajtót próbálta festeni.

A csúcs mégis az volt, mikor a TV műsorban két barátnő festette a natúr fa ajtót, egyszerre a két oldalát. Annyi eszük volt, hogy becsukták az ajtót, ami így ugyan nem mozgott, de ennek az lett a következménye, hogy az ajtó éle nem is lett lefestve. Én meg a TV előtt csikartam össze magam.

Az utcán láttam egy szakit, aki egy bajárati ajtót festett fényes feketére. Persze az ajtót ő sem vette le a keretről, de a király az volt, hogy festés közben vehette észre, hogy kimaradt egy rész, mert egyszer csak lerakta az ecsetet, és elkezdte a már lefestett rész mellett csiszolni az ajtót. Persze a por szállt bele a fényes festékbe.

A kovácsoltvas kerítést rendszeresen festegetik (húsz évente), de sem a régi réteget nem kaparják le, sem alapozót nem használnak, csak lekenik. Nem számít, hogy rozsdás vagy poros, jó az. Egy több száz éves kerítésen olyan vastag már a festékréteg, hogy ha a fém kirohadna alóla, a megkövült festék akkor is megállna magában.

Konyha felújításnál hacsak az életük nem függ tőle, nem cserélik le a szekrényt, maximum arra lehet rávenni őket, hogy az ajtót cseréljék le. De ha egy mód van rá, azt is meghagyják és az eredeti állapothoz képest a következőt csinálják: Ha festett volt eddig, lecsiszolják, hogy fa mintázatú legyen, ha natúr volt, akkor lefestik.

Ezek után nem voltak nagy elvárásaim, de ami a lakásban várt minket, az az olcsóság és az igénytelenség netovábbja volt mind a kivitelező, mind az előző tulaj részéről. Kezdjük azzal, hogy az ajtón a már említett rátét zárat pont fele annyi csavar tartotta, mint kellett volna, így nem csoda, hogy lötyögött az ajtón a zár. Ráadásul a kedves szerelő túl rövidre vágta a fém nyelvet ami mozgatta volna a mechanikát, így az csak forgott a fémház előtt, ahelyett, hogy meghajtotta volna. Kész csoda, hogy valahogy bejutottunk. Az ajtó éle felől nézve jól látható, hogy még arra is képtelenek voltak, hogy egyenesen fúrják át az ajtót, így a kilincs és a cilinder zár is erőteljesen "lejt" kifelé.

A konyha szekrényben egy közel 30 centis rézcső áll ki a falból, gondolom a kispórolt mosogatógép csatlakozó csöve. Így azonban elég nehéz használni a polcot bármire is. A felső szekrények ajtajait nem állította be senki, így záráskor a szekrény alsó lapján csúsztak, amíg pár halk káromkodás közepette meg nem igazítottam.

A mosógépben találtunk egy fél pár zoknit (WTF?) és az ajtó gumipereménél talált thai és szingapúri érmék arról tanúskodnak, hogy a tulaj sosem szentelt túl sok figyelmet a nadrágzsebek ürítésére.

Mondjuk arra is képtelen volt, hogy kicseréljen egy konyhai LED-es izzót, ami már az első, augusztusi látogatásunkkor is idegesítően villogott és most is fogadott minket. Lehet nem zavarta, nem tudom, de azt akkor sem értem meg, hogy arra nem volt képes, hogy a hűtőt az állítható lábak segítségével beszintezze. Nem kicsit billegett, ami úgy látszik csak nekünk volt gond. Mondjuk azt sem tudom, hogy sikerült a lefolyó lyukat teljesen eldugítani valami fekete szmötyivel úgy, hogy az összefolyó mélyedésben színültig állt a víz. Az, hogy rossz irányba nyílik az ajtaja, már említésre sem méltó, majd megcseréljük. Gondolom, nem tudta, hogy minden hűtő ajtaját meg lehet fordítani.

A nappaliban az egyik radiátor rosszul volt felakasztva, mi emeltük meg és tettük helyre. A radiátor csatlakozások is nevetségesek, a két flexibilis cső egy 10x10 centis lyukon jön ki a gipszkarton mögül, majd onnan megy a radiátor két átellenes bekötési pontjához, ahelyett, hogy szépen ott jönne ki a falból, ahol a csatlakozó van. Ráadásul a szerelők még a menetet is képtelenek voltak jól rátekerni, így az egyik radiátor csöpög, ami az előző lakót annyira nem izgatta, hogy két évig nem szereltette meg. A radiátor oldalán vastagon állt a rozsdás lerakódás, amíg le nem takarítottuk fél perc alatt. Azt meg végképp nem értjük, hogy a két radiátor közül az egyik miért nem a sarokban van, hanem mintegy harminc centivel eltolva onnan.

A szobákban a szőnyegek a fal körüli tízcentis ragasztócsíkkal vannak leerősítve, semmi többel. Két ujjal fel tudtam emelni a földről. Persze semmilyen alátét nem volt alatta, a szőnyeg közvetlenül a betonra lett ragasztva. Kivéve a nappali egyik sarka, ahova kevesebb beton jutott, így azt két, akkurátusan beleszabott extra réteg szőnyeggel pótolták. Ja, a hálószobában az ablak egyik sarkába sem jutott elég vakolat, kilátszik a nejlon háló.

A hálószoba sarkában lévő, kb 40x50 centis dobozról kiderült, hogy mit rejt. Nem hinné el senki sem: egy szimpla gázcsapot. Hogy miért kell neki ekkora doboz, rejtély marad örökre, de szeretném a kivitelezők fejét addig kocogtatni egy betonfalhoz, amíg el nem árulják. A gardrób szekrénynek nagyon praktikus hely lett kialakítva, kár, hogy úgy gondolták, oda kerüljön a termosztát, így most lehet azt is áthelyezni, különben nem fér be a szekrény.

Csekélység, hogy a WC deszka úgy lötyögött a csészén, hogy rodeós ügyesség kellett rajta maradni, az előző tulajnak ez sem volt kihívás.

Ezekről és még más nyalánkságokról töltöttem fel pár képet, erős idegzetűek itt elérhetik.

Mint a fentiekből látható, a kivitelezők gyalázatosan kontár munkát végeztek, az olcsó anyagok felhasználása párosult a lusta, igénytelen megoldásokkal, ami aztán a beköltöző tulajt sem zavarta. Hát ezért nincs kedvem szakit hívni és megmagyarázni neki, hogy nekem más az igényszintem, mint az eddigi megbízóinak. Lehet, hogy így sokkal tovább fog tartani a felújítás vagy bármilyen javítás, de tisztességesen lesz megcsinálva.

Ha tetszik az oldal, jelöld meg követésre a blog.hu-n, így mindig láthatod ha új cikk jelenik meg. Továbbá ajánlom mindenki szíves figyelmébe a blog Facebook oldalát, ahol már a cikkek megjelenése előtt fent van egy emlékeztető, továbbá a cikkek is megosztásra kerülnek. Lájkolja, kövesse, meg barátkozza mindenki, hogy ne maradjon le egy bejegyzésről sem.