Levél a Brexit szavazás másnapján...
A Brexit szavazás másnapján az alábbi e-mailt küldtem ismerőseimnek, csak néhány, személyes utalást töröltem ebből a változatból:
Bréking News ...avagy hogyan szúrta tökön magát és mindenki mást az Egyesült Királyság egy éjszaka alatt?!
Tudom, ma már fárasztottam mindenkit egy levéllel, de úgy érzem ezt kicsit ki kell írnom magamból, mert egyszerre szórakoztat, elszomorít és dühít ami történt. Nem is a döntés, hanem az ide vezető töketlenkedés és az állampolgárok sötétsége. Megpróbálom a Brexit dolgot kicsit összefoglalni és kimondani olyan dolgokat is, amit a média nem mer vagy nem akar kimondani. Elöljáróban annyit, hogy egyáltalán nem vagyok elfogulatlan, hiszen a döntés közvetlen hatással van ránk (egy éjszaka alatt vesztettünk két millió forintot az árfolyam esésen és ez csak a kezdet), valamint eddig is egoista félkegyelmű barmoknak tartottam az ittenieket. Közben kicsit élvezem is a műsort, hisz minden ami történik, engem igazol és igazából szívből kívánom az ország sötétebbik felének, hogy fulladjon bele a saját hülyeségébe. Lássuk a tényeket, akit untat a hosszú bevezető, ugorjon a "Közvetlen hatás" részre:
Nagyon előzmények:
Azt mindenki tudja, hogy az angol olyan hódítós nép, a szomszéd skótok, walesiek és írek abuzálása közben a földkerekség országainak kilencven százalékába betették a lábukat, és nem kicsi gyarmatbirodalmat építettek ki. (Ami mondjuk relatív rövid idő alatt hullott szét az elmaradott népek öntudatra ébredése során) Ennek következtében elég nagy egót növesztettek az évszázadok alatt és hozzászoktak, hogy az van, amit ők mondanak. A birodalom szétesése mondjuk kicsit elkerülte a figyelmüket, a mai napig úgy harsogják a "Brittannia Rule the Seas"-t, mintha még mindig tényezők lennének. (https://www.youtube.com/watch?v=yHNfvJc99YY) Mára azonban az egész birodalom egy pár ország kupacára degradálódott, amit ráadásul folyamatosan feszeget a széthúzás. Az írek és skótok állandóan a kilépéssel fenyegetnek, a gyarmatbirodalom egykori országai pedig nem nézik jó szemmel, hogy a többi európai ország lakosai több jogot kaptak a királyságban élni, mint ők. Ausztrália egyes hírek szerint csak a Királynő haláláig vár a kilépéssel, Charles uralkodásából már nem fognak kérni. Szóval adott egy igen bonyolult kapcsolati rendszerrel megáldott/megátkozott ország, ami gyakorlatilag elég önfejű és képtelen a csapatban játszásra. Nem vezették be az eurót, nem léptek be a Schengeni övezetbe, külön kvóta szerinti be- és kifizetést harcoltak ki az unió többi országával szemben és gyakorlatilag a belépés első napjától kezdve picsognak. Tisztára mint az a gyerek a játszótéren akié a labda, szóval mindenki olyan focit játsszon, amilyet ő akar. Ezen felül London és környéke végletesen elszakadt az ország többi részétől, mind gazdasági, mind kulturális, mind oktatási értelemben. Jól jelzi a szakadékot, hogy a 8 milliós város (8%) adja a teljes 65 milliós lakosság GDP-jének 22%-át (!!) Már ezt megelőzően is komolyan felmerült, hogy a város kapjon különleges közigazgatási státuszt, (mint pl. Hong Kong) külön minimálbérrel és adózási jogszabályokkal. Míg a városban pezseg az élet, épül a gazdaság, a vidéki emberek csak a nehéz megélhetést és a rájuk kényszerített uniós szabályozást érzik az egészből. Ez fontos lesz a történtek megértése szempontjából. A legális bevándorlókról, akikre fújnak egyes helyeken, annyit kell tudni, hogy mindenféle kimutatás szerint jóval többet tesznek be a kasszába, mint amit kivesznek, alacsonyabb a körükben a munkanélküliség mint a bennszülöttek között, és többségében fiatal munkavégző emberek, nem pedig nyugdíjasok vagy eltartottak. Az illegális bevándorlók kérdése jelen esetben irreleváns, hiszen az unión belül vagy kívül is ugyanolyan gondot jelentenek.
Közvetlen előzmények:
Tavaly a választások során David Cameron azzal biztosította be miniszterelnöksége meghosszabbítását, hogy megválasztása esetére becsületszavát adta, hogy lesz szavazás a kilépésről. Akkor könnyű ígéretnek tűnt, hiszen mindenki biztosra vette, hogy úgyis maradás lesz a vége. Nehéz megítélni egy kampány minőségét ebben az országban, mert itt az országos választások esetén sincsenek teleplakátolva az utcák, nincs egymás köpködése, bajusz rajzolgatás és gyanús pénzek elszórása. Minden párt kap adott reklámidőt a TV-ben, a BBC szervez vitát a jelölteknek és kész, maximum kampányleveleket küldenek szét. Tehát az intenzitása sokkal kisebb egy ilyen eseménynek, mint otthon, ezért nehéz azt mondani, hogy ne lett volna elégséges mennyiségű kampány. Utólag már látszik, hogy minőségben több ponton hibáztak nagyot a maradáspártiak:
Közvetlen hatás:
Csütörtökön leadták az emberek a szavazataikat, majd mint aki jól végezte dolgát, lefeküdtek aludni, hiszen ebben a lelketlen országban nem szokás a szavazatok számolásának követése. Az országos választásokkor is szavaznak, aztán irány sörözni, majd reggel úgyis megmondják, mi lett a vége. Most azonban arra ébredt a nép, hogy ég a ház és a tűzoltóság már fellármázta az egész utcát. Esett a font árfolyama minden épkézláb valutával szemben, a világon mindenhol gyengültek a tőzsdék, válságtanácskozás volt az unióban és mire a kávéig jutottak, lemondott a miniszterelnök. Ezután a nap folyamán sorra jelentették be a nem kicsi cégek (Rolls-Royce, British Airways, Ryanair, Land Rover, stb.), az azonnali veszteségeiket, majd később a bankok folytatták a leépítések, pénzkivonások és a piacról való részleges kivonulásuk bejelentéseivel. A légitársaságok az európai jogok elvesztésével azonnal versenyhátrányba kerülnek, ezért az ő részvényeik (British Airways, Ryanair, Easyjet, Aer Lingus, Monarch, stb.) estek a legnagyobbat. Mivel túl sokszor hangzott el az ország neve és a Brexit a hírekben, itt kezdett derengeni az egysejtűeknek, hogy a tegnapi kérdésnek talán lehet valami köze a dologhoz?? Miközben középfölde sötét parasztjai ünnepeltek, a fiatalok, értelmiségiek és városiak pánikba estek, hiszen ők azonnal látták, mi történik. Délutánra a skótok, akik tavaly szavaztak a királyságban való maradásról, elővették a Joker kártyát, hiszen ők már akkor megmondták, ha a királyság kilép az EU-ból, ők újra szavaznak és inkább az unióval tartanak, mint az angolokkal. Az Észak Írek sem sokat szaroztak, közölték, hogy őket ugyan nem fogják kitolni az EU-ból, pláne úgy, hogy Írországban döntő többségben volt a maradás szavazatok aránya. Estére jutott egy kis idő Gibraltárra is, ahol 95% mondott nemet a kilépésre, szóval ott sem túl happy a hangulat. Viszont a spanyolok kapva az alkalmon, ismét lelkesen felajánlották, hogy talán csatolják vissza a sziklát országukhoz és meg is van oldva a dolog. Már csak a kegyelemdöfés volt, mikor kiderült, hogy az Oxford University így cirka 50 millió eurótól fog elesni évente, újra kell értékelni a nemzetközi cserediák programokat, a rákkutatást és az európai űrprogramban való részvételt. Péntek este kezdtek érkezni az elkeserítő és bicskanyitogató hírek, miszerint a Google kereső adatai szerint a tirpákok többsége csak az összeomlást látva keresett rá arra, mi is az az unió. Majd elkezdtek befutni az emberekkel (?) készített TV riportok, melyekben azok látva az összeomlást, megbánták a kilépésre szavazást és ha újra kérdeznék, máshogyan szavaznának. Az őrület akkor hágott tetőpontjára, mikor kiderült, hogy azokban a régiókban is a kilépésre szavaztak, amik közvetlen uniós támogatásokból élnek!!! Ők úgy gondolták, hogy kilépés esetén majd a központi költségvetés lesz szíves a kieső uniós pénzt utalni számukra. Szóval ma reggelre ott tartott az ország, hogy:
Hosszútávú hatás:
Nem ismerem az itteni jogrendszert, de több szalmaszálba is kapaszkodnak az emberek, hogy mentsék ami menthető. A szavazás megtörtént, legális és érvényes volt, ezen változtatni nem lehet. DE: ez nem kötelező érvényű a parlament számára, az alsóháznak kell szavazni az elválás benyújtásáról, ez októberre várható. A kérdés az, hogy a parlament szembe mer-e menni a "nép" akaratával, ami mondjuk ugye a hírek szerint nem is olyan egységes és határozott, de mindenképpen rosszul nézne ki, ha szőnyeg alá sepernék a dolgot. Továbbá petíciót indítottak el a szavazás megismétléséről minimális 60%-os többséget követelve minimum 75% részvételi arány mellett, amelyet százezer aláírás felett a parlamentnek kötelezően fontolóra kell venni. 48 óra alatt négyszázezer aláírás gyűlt össze. Rossz hír, hogy az Unió a padlót készül feltörölni a britekkel és minél előbb ki akarják dobni őket, amivel az ő oldalukról egyet is kell értenem. Példát kell statuálniuk, hogy a többi hezitáló ország ne azt lássa, hogy kívülről, a kötelességek nélkül is lehet élvezni az unió előnyeit. Továbbá valószínűleg betelt a pohár az állandó vinnyogással és fenyegetőzéssel, most megetetik velük, amit főztek. Mindenesetre még mindig bukkannak fel olyan dolgok, amire nem is gondol az ember, megindult az ír útlevélkérelmek igénylése, hiszen így az északírek ki tudják játszani a kilépést. Nem tudni mi lesz az egységes jogszabályokkal, szabványokkal, kereskedelmi megállapodásokkal, stb. De azt sem tudni hogy érinti ez a nyugdíj rendszert, ami ugye az unióban szintén közös. Most a többség a tűzoltással van elfoglalva, hogy pontosan mi lesz, senki nem látja. Az biztos, hogy ennek hosszútávú és fájdalmas hatásai lesznek, hiába verik a mellüket a hülyék, hogy erős a gazdaság. Semmit sem ér, ha nem tudod eladni a terméket, csak belföldön.
Konklúzió:
Bármi is legyen a vége, ez a szavazás és a következményei szerintem pillanatok alatt tananyaggá fognak válni politikai és gazdasági főiskolai karokon. Rosszul előkészített és kommunikált következmények, a média gyalázatos szereplése, a közvéleménykutatók dilettantizmusa, a politikusok demagóg dumái és a szavazók mérhetetlen butasága mind közrejátszott ebben a tragikomédiában. Az egyszerű emberek csúnyán meg lettek vezetve és az egész uniós tagság le lett egyszerűsítve a bevándorlás és az uniós pénzügyi hozzájárulás kérdésére. A kérdés komplexitását jelzi, hogy a szavazás után még mindig folyamatosan bukkannak fel olyan következmények, amikre eddig senki sem gondolt nagyon. Ha az ország felelősen végiggondolta volna a kérdést, és utána dönt így, ám legyen. De ezzel szemben még mindig nem lehet tudni, MI VOLT AZ ÉRTELME AZ EGÉSZNEK??? Senki nem fogalmazott meg épkézláb és reális pozitív érvet a kilépés mellett, nem lettek esettanulmányok publikálva. Amit meg ígértek az embereknek, nem fog megtörténni, hiszen ha ki is lép az ország, fizetni így is, úgy is kell majd valamilyen formában az unió felé, a bevándorlás meg nem feltétlenül fog megállni. Továbbra sincs elképzelés arról, hogy milyen kapcsolatban lesz az ország az unióval, hogyan fog kinézni az együttműködés, milyen vámok és korlátozások várhatóak. Ami az itt élő uniós bevándorlókat illeti, senki nem gondolja, hogy el kell majd menniük, mondjuk földbe is állna az ország azonnal. Bár a vízummal járó x évenkénti procedúra, a legyengült font és az uniós szabályozás hiánya eredményezheti azt, hogy megindul egy kivándorlás, hiszen az unióban maradt országokban is talál az ember munkát, ráadásul többségükben jobb a kaja, a sör és a csajok is. Vicces módon a kilépéssel még gyengülhet is a határvédelmük, mivel most például már francia területen, Calaisban megállítják azokat akiket nem szívesen látnak, az unión kívülről viszont csak akkor tudnak majd fellépni, ha már partot értek az emberek. A franciák pedig a jelek szerint boldogan adnak szabad utat a sziget felé, ahelyett, hogy ők bajlódnának a visszafordítással. Meglátjuk mi lesz, korai még következtetéseket levonni, mindenestre az már biztos, hogy ha megtörténik az elválás, eléggé meg fogja gyengíteni a gazdaságot és fájdalmasan hosszú átrendeződéssel fog járni.
Tudom, ma már fárasztottam mindenkit egy levéllel, de úgy érzem ezt kicsit ki kell írnom magamból, mert egyszerre szórakoztat, elszomorít és dühít ami történt. Nem is a döntés, hanem az ide vezető töketlenkedés és az állampolgárok sötétsége. Megpróbálom a Brexit dolgot kicsit összefoglalni és kimondani olyan dolgokat is, amit a média nem mer vagy nem akar kimondani. Elöljáróban annyit, hogy egyáltalán nem vagyok elfogulatlan, hiszen a döntés közvetlen hatással van ránk (egy éjszaka alatt vesztettünk két millió forintot az árfolyam esésen és ez csak a kezdet), valamint eddig is egoista félkegyelmű barmoknak tartottam az ittenieket. Közben kicsit élvezem is a műsort, hisz minden ami történik, engem igazol és igazából szívből kívánom az ország sötétebbik felének, hogy fulladjon bele a saját hülyeségébe. Lássuk a tényeket, akit untat a hosszú bevezető, ugorjon a "Közvetlen hatás" részre:
Nagyon előzmények:
Azt mindenki tudja, hogy az angol olyan hódítós nép, a szomszéd skótok, walesiek és írek abuzálása közben a földkerekség országainak kilencven százalékába betették a lábukat, és nem kicsi gyarmatbirodalmat építettek ki. (Ami mondjuk relatív rövid idő alatt hullott szét az elmaradott népek öntudatra ébredése során) Ennek következtében elég nagy egót növesztettek az évszázadok alatt és hozzászoktak, hogy az van, amit ők mondanak. A birodalom szétesése mondjuk kicsit elkerülte a figyelmüket, a mai napig úgy harsogják a "Brittannia Rule the Seas"-t, mintha még mindig tényezők lennének. (https://www.youtube.com/watch?v=yHNfvJc99YY) Mára azonban az egész birodalom egy pár ország kupacára degradálódott, amit ráadásul folyamatosan feszeget a széthúzás. Az írek és skótok állandóan a kilépéssel fenyegetnek, a gyarmatbirodalom egykori országai pedig nem nézik jó szemmel, hogy a többi európai ország lakosai több jogot kaptak a királyságban élni, mint ők. Ausztrália egyes hírek szerint csak a Királynő haláláig vár a kilépéssel, Charles uralkodásából már nem fognak kérni. Szóval adott egy igen bonyolult kapcsolati rendszerrel megáldott/megátkozott ország, ami gyakorlatilag elég önfejű és képtelen a csapatban játszásra. Nem vezették be az eurót, nem léptek be a Schengeni övezetbe, külön kvóta szerinti be- és kifizetést harcoltak ki az unió többi országával szemben és gyakorlatilag a belépés első napjától kezdve picsognak. Tisztára mint az a gyerek a játszótéren akié a labda, szóval mindenki olyan focit játsszon, amilyet ő akar. Ezen felül London és környéke végletesen elszakadt az ország többi részétől, mind gazdasági, mind kulturális, mind oktatási értelemben. Jól jelzi a szakadékot, hogy a 8 milliós város (8%) adja a teljes 65 milliós lakosság GDP-jének 22%-át (!!) Már ezt megelőzően is komolyan felmerült, hogy a város kapjon különleges közigazgatási státuszt, (mint pl. Hong Kong) külön minimálbérrel és adózási jogszabályokkal. Míg a városban pezseg az élet, épül a gazdaság, a vidéki emberek csak a nehéz megélhetést és a rájuk kényszerített uniós szabályozást érzik az egészből. Ez fontos lesz a történtek megértése szempontjából. A legális bevándorlókról, akikre fújnak egyes helyeken, annyit kell tudni, hogy mindenféle kimutatás szerint jóval többet tesznek be a kasszába, mint amit kivesznek, alacsonyabb a körükben a munkanélküliség mint a bennszülöttek között, és többségében fiatal munkavégző emberek, nem pedig nyugdíjasok vagy eltartottak. Az illegális bevándorlók kérdése jelen esetben irreleváns, hiszen az unión belül vagy kívül is ugyanolyan gondot jelentenek.
Közvetlen előzmények:
Tavaly a választások során David Cameron azzal biztosította be miniszterelnöksége meghosszabbítását, hogy megválasztása esetére becsületszavát adta, hogy lesz szavazás a kilépésről. Akkor könnyű ígéretnek tűnt, hiszen mindenki biztosra vette, hogy úgyis maradás lesz a vége. Nehéz megítélni egy kampány minőségét ebben az országban, mert itt az országos választások esetén sincsenek teleplakátolva az utcák, nincs egymás köpködése, bajusz rajzolgatás és gyanús pénzek elszórása. Minden párt kap adott reklámidőt a TV-ben, a BBC szervez vitát a jelölteknek és kész, maximum kampányleveleket küldenek szét. Tehát az intenzitása sokkal kisebb egy ilyen eseménynek, mint otthon, ezért nehéz azt mondani, hogy ne lett volna elégséges mennyiségű kampány. Utólag már látszik, hogy minőségben több ponton hibáztak nagyot a maradáspártiak:
- Nem hangsúlyozták eléggé, hogy mi mindent ad az unió az országnak, mennyire fontos ez a nemzetközi cégek export-import egyenlege szempontjából, illetve hiába tűnik erősnek a gazdaság, ez semmit nem ér, ha nincs kivel kereskedni, illetve ha hátrányból indul az ország a partnerekkel szemben. Nem hívták fel a figyelmet, hogy a közvetlenül az uniónak befizetett összeg ugyan jelentős, de a más csatornákon és a cégek eredményein keresztül visszafolyó pénz még annál is több.
- Nem vették észre, hogy a vidéki emberek nem sokat érzékelnek az unió előnyeiből, viszont jól behülyítették őket a populista dumával. A kilépéspártiak csak azt hangoztatták, mennyi pénzt tol be az ország az unióba amiből lengyel hidak épülnek ahelyett, hogy az itteni TB kapná meg azt a pénzt. A kis egyszerű hobbitok elhitték vidéken, hogy az unió helyett majd egyenesen ők kapják meg azt a pénzt. Ráadásul a termékeiknek az uniós országokból érkező árukkal kell versenyezni a brit piacon, persze, hogy ellenségként tekintenek az unióra. Eközben a maradáspárti vezetők Londonban akárhová néztek, magasan vezetett a maradás, hiszen mindenki a nemzetközi piacból élt, így meg is nyugodtak, hogy tán kicsit szoros lesz, de a maradás fog nyerni.
- Nem tájékoztatták az embereket, mit is takar a kilépés fogalma, mi lehet a közvetlen és hosszútávú hatása. Hiszen lehetett előre látni, hogy gyengülhet a font hatalmas veszteséget generálva, munkahelyek szűnhetnek meg, illetve nemzetközi cégek csökkenthetik jelenlétüket. Mivel még most sem tudja senki milyen státuszt kell elképzelni az EU-val kapcsolatban, az emberek gyakorlatilag azt sem tudták, mire szavaznak a kilépéssel. A kilépéspártiak csupán annyit reklámoztak, hogy csak így lehet megállítani a bevándorlást, ami munkahelyeket vesz el a britektől. Slussz.
Közvetlen hatás:
Csütörtökön leadták az emberek a szavazataikat, majd mint aki jól végezte dolgát, lefeküdtek aludni, hiszen ebben a lelketlen országban nem szokás a szavazatok számolásának követése. Az országos választásokkor is szavaznak, aztán irány sörözni, majd reggel úgyis megmondják, mi lett a vége. Most azonban arra ébredt a nép, hogy ég a ház és a tűzoltóság már fellármázta az egész utcát. Esett a font árfolyama minden épkézláb valutával szemben, a világon mindenhol gyengültek a tőzsdék, válságtanácskozás volt az unióban és mire a kávéig jutottak, lemondott a miniszterelnök. Ezután a nap folyamán sorra jelentették be a nem kicsi cégek (Rolls-Royce, British Airways, Ryanair, Land Rover, stb.), az azonnali veszteségeiket, majd később a bankok folytatták a leépítések, pénzkivonások és a piacról való részleges kivonulásuk bejelentéseivel. A légitársaságok az európai jogok elvesztésével azonnal versenyhátrányba kerülnek, ezért az ő részvényeik (British Airways, Ryanair, Easyjet, Aer Lingus, Monarch, stb.) estek a legnagyobbat. Mivel túl sokszor hangzott el az ország neve és a Brexit a hírekben, itt kezdett derengeni az egysejtűeknek, hogy a tegnapi kérdésnek talán lehet valami köze a dologhoz?? Miközben középfölde sötét parasztjai ünnepeltek, a fiatalok, értelmiségiek és városiak pánikba estek, hiszen ők azonnal látták, mi történik. Délutánra a skótok, akik tavaly szavaztak a királyságban való maradásról, elővették a Joker kártyát, hiszen ők már akkor megmondták, ha a királyság kilép az EU-ból, ők újra szavaznak és inkább az unióval tartanak, mint az angolokkal. Az Észak Írek sem sokat szaroztak, közölték, hogy őket ugyan nem fogják kitolni az EU-ból, pláne úgy, hogy Írországban döntő többségben volt a maradás szavazatok aránya. Estére jutott egy kis idő Gibraltárra is, ahol 95% mondott nemet a kilépésre, szóval ott sem túl happy a hangulat. Viszont a spanyolok kapva az alkalmon, ismét lelkesen felajánlották, hogy talán csatolják vissza a sziklát országukhoz és meg is van oldva a dolog. Már csak a kegyelemdöfés volt, mikor kiderült, hogy az Oxford University így cirka 50 millió eurótól fog elesni évente, újra kell értékelni a nemzetközi cserediák programokat, a rákkutatást és az európai űrprogramban való részvételt. Péntek este kezdtek érkezni az elkeserítő és bicskanyitogató hírek, miszerint a Google kereső adatai szerint a tirpákok többsége csak az összeomlást látva keresett rá arra, mi is az az unió. Majd elkezdtek befutni az emberekkel (?) készített TV riportok, melyekben azok látva az összeomlást, megbánták a kilépésre szavazást és ha újra kérdeznék, máshogyan szavaznának. Az őrület akkor hágott tetőpontjára, mikor kiderült, hogy azokban a régiókban is a kilépésre szavaztak, amik közvetlen uniós támogatásokból élnek!!! Ők úgy gondolták, hogy kilépés esetén majd a központi költségvetés lesz szíves a kieső uniós pénzt utalni számukra. Szóval ma reggelre ott tartott az ország, hogy:
- Adott egy szoros eredmény ami gyakorlatilag a hibahatáron mozog (52-48%)
- A régiók, amik nem kilépésre szavaztak, inkább kilépnek az országból, mintsem rájuk erőltessék az eredményt
- Nem tudni hányan, akik kilépésre szavaztak, meggondolták magukat, tovább gyengítve az arányt
- A kétségbeesés következtében a főváros is ki akar lépni az országból (azért ez meredek képzavar)
- Még mindig nem tudni mit jelent a "kilépés"
Hosszútávú hatás:
Nem ismerem az itteni jogrendszert, de több szalmaszálba is kapaszkodnak az emberek, hogy mentsék ami menthető. A szavazás megtörtént, legális és érvényes volt, ezen változtatni nem lehet. DE: ez nem kötelező érvényű a parlament számára, az alsóháznak kell szavazni az elválás benyújtásáról, ez októberre várható. A kérdés az, hogy a parlament szembe mer-e menni a "nép" akaratával, ami mondjuk ugye a hírek szerint nem is olyan egységes és határozott, de mindenképpen rosszul nézne ki, ha szőnyeg alá sepernék a dolgot. Továbbá petíciót indítottak el a szavazás megismétléséről minimális 60%-os többséget követelve minimum 75% részvételi arány mellett, amelyet százezer aláírás felett a parlamentnek kötelezően fontolóra kell venni. 48 óra alatt négyszázezer aláírás gyűlt össze. Rossz hír, hogy az Unió a padlót készül feltörölni a britekkel és minél előbb ki akarják dobni őket, amivel az ő oldalukról egyet is kell értenem. Példát kell statuálniuk, hogy a többi hezitáló ország ne azt lássa, hogy kívülről, a kötelességek nélkül is lehet élvezni az unió előnyeit. Továbbá valószínűleg betelt a pohár az állandó vinnyogással és fenyegetőzéssel, most megetetik velük, amit főztek. Mindenesetre még mindig bukkannak fel olyan dolgok, amire nem is gondol az ember, megindult az ír útlevélkérelmek igénylése, hiszen így az északírek ki tudják játszani a kilépést. Nem tudni mi lesz az egységes jogszabályokkal, szabványokkal, kereskedelmi megállapodásokkal, stb. De azt sem tudni hogy érinti ez a nyugdíj rendszert, ami ugye az unióban szintén közös. Most a többség a tűzoltással van elfoglalva, hogy pontosan mi lesz, senki nem látja. Az biztos, hogy ennek hosszútávú és fájdalmas hatásai lesznek, hiába verik a mellüket a hülyék, hogy erős a gazdaság. Semmit sem ér, ha nem tudod eladni a terméket, csak belföldön.
Konklúzió:
Bármi is legyen a vége, ez a szavazás és a következményei szerintem pillanatok alatt tananyaggá fognak válni politikai és gazdasági főiskolai karokon. Rosszul előkészített és kommunikált következmények, a média gyalázatos szereplése, a közvéleménykutatók dilettantizmusa, a politikusok demagóg dumái és a szavazók mérhetetlen butasága mind közrejátszott ebben a tragikomédiában. Az egyszerű emberek csúnyán meg lettek vezetve és az egész uniós tagság le lett egyszerűsítve a bevándorlás és az uniós pénzügyi hozzájárulás kérdésére. A kérdés komplexitását jelzi, hogy a szavazás után még mindig folyamatosan bukkannak fel olyan következmények, amikre eddig senki sem gondolt nagyon. Ha az ország felelősen végiggondolta volna a kérdést, és utána dönt így, ám legyen. De ezzel szemben még mindig nem lehet tudni, MI VOLT AZ ÉRTELME AZ EGÉSZNEK??? Senki nem fogalmazott meg épkézláb és reális pozitív érvet a kilépés mellett, nem lettek esettanulmányok publikálva. Amit meg ígértek az embereknek, nem fog megtörténni, hiszen ha ki is lép az ország, fizetni így is, úgy is kell majd valamilyen formában az unió felé, a bevándorlás meg nem feltétlenül fog megállni. Továbbra sincs elképzelés arról, hogy milyen kapcsolatban lesz az ország az unióval, hogyan fog kinézni az együttműködés, milyen vámok és korlátozások várhatóak. Ami az itt élő uniós bevándorlókat illeti, senki nem gondolja, hogy el kell majd menniük, mondjuk földbe is állna az ország azonnal. Bár a vízummal járó x évenkénti procedúra, a legyengült font és az uniós szabályozás hiánya eredményezheti azt, hogy megindul egy kivándorlás, hiszen az unióban maradt országokban is talál az ember munkát, ráadásul többségükben jobb a kaja, a sör és a csajok is. Vicces módon a kilépéssel még gyengülhet is a határvédelmük, mivel most például már francia területen, Calaisban megállítják azokat akiket nem szívesen látnak, az unión kívülről viszont csak akkor tudnak majd fellépni, ha már partot értek az emberek. A franciák pedig a jelek szerint boldogan adnak szabad utat a sziget felé, ahelyett, hogy ők bajlódnának a visszafordítással. Meglátjuk mi lesz, korai még következtetéseket levonni, mindenestre az már biztos, hogy ha megtörténik az elválás, eléggé meg fogja gyengíteni a gazdaságot és fájdalmasan hosszú átrendeződéssel fog járni.
