Két év kint töltött idő után (párom ekkor már három és fél éve volt kint) jutottunk el oda, hogy a félretett pénzünk elérte az akkori ingatlanok értékének húsz százalékát. Alapesetben ekkora önerő kell ahhoz, hogy a bankok szóba álljanak az emberrel.

A válság előtt itt is sokkal könnyebb volt hitelhez jutni, mint manapság. Lakóingatlanok esetében a bankok már 5% önerőtől kínáltak termékeket. Ez a minimum a válság és az azt követő kormányzati tárgyalások eredményeképp jellemzően 20%-ra emelkedett, de már 10%-tól lehet találni "termékeket". Mi az előbbit tekintettük minimumnak, annak ellenére, hogy egyéb lehetőségek is voltak.

Persze esetünkben nem arra kell gondolni, hogy Westminsterben turkáltunk a jobbnál jobb ingatlanhirdetések között, csak azt, hogy Greater London azon részei, ahonnan egy órán belül elérhető a belváros, a pénztárcánk hatósugarán belül kerültek. Az ingázási szokások egy külön posztot érdemelnek.

Úgy gondoltuk, ha már ingatlant veszünk, próbáljuk meg a legtöbbet kihozni belőle. Régi vágyunk volt már egy kutyus, amit csak kertes házban tudtunk volna bevállalni, így inkább a távolabbi területeket vettük célba, ahol ház vásárlásban gondolkodtunk.

Párom napokat volt képes az ingatlanportálok böngészésével és a területek felfedezésével tölteni. Ez általában úgy nézett ki, hogy ha egy területen elérhető áron voltak az ingatlanok, akkor megnéztük a rendőrség honlapját, ahol térképen vannak feltüntetve a bűncselekmények helyszínei. Ha nem is a pontos címre, de háztömb szintre lebontva lehet látni, hol mennyi kocsilopás, betörés, verekedés, ilyesmi történt. (www.police.uk) Ezután az önkormányzat honlapját néztük át, mindenféle tudnivalók után kutatva. Ha ezután is tetszett a hely, elmentünk megnézni személyesen és feltérképezni az ügynökségeket.

Így került a látókörünkbe Grove Park is, ahol akkoriban 250-260000 font körül mozogtak a két hálószobás házak. Érdekes módon a vasút egyik, illetve másik oldalán fekvő rész teljesen más képet mutat. A nyugati oldalon egy elég unalmas telep terül el, ahol nem tudtam eldönteni, hogy az utcán parkoló autók ablaka azért van lehúzva mert olyan családias a telep, vagy hogy legalább azt ne törjék be mikor kiveszik a rádiót. A másik oldal sokkal barátságosabb, liget jellegű terület.

Itt az egyik két hálószobás házra ajánlatot is adtunk, amit el is fogadtak. Ebben a házban láttam először azt a gyalázatot, hogy felújítás címszó alatt lefestették a tapétát, ami persze köszönte szépen és felhólyagosodott. Közelről nézve még a virágmintát is ki lehetett venni, persze az egészet az ingatlanügynök tüntetőleg nem akarta észrevenni. Más felújítandó dolog is lett volna, de ez nem tántorított el minket.

Ezután úgy gondoltuk, hogy az ajánlásoknak megfelelően elbeszélgetünk a szomszédokkal is. Az egyik oldalon egy litván család lakott, ők pár évvel előttünk vették a lakást és szépen lassan újítgatták fel. A másik oldali szomszéddal is akartunk beszélni, de épp mikor a ház előtt álltunk, láttunk egy rasztahajú, jamaikai sapkás csávót kijönni, beülni a kocsijába, de ahelyett, hogy elhajtott volna, felhúzott ablakokkal rágyújtott egy spanglira. Nem akarom gyanúsítani, de onnantól kezdve azért sejtettem ki lehetett a rendőrségi honlapon szereplő 3 "Drugs" és "Anti Social Behaviour" mögött. Végül nem beszéltünk vele és részben emiatt, részben a házban a szekrényből kidőlő csontvázak miatt nem vettük meg a lakást.

 Ezután a vasút másik oldalán néztünk meg egy házat, ami sokkal jobb állapotban votl, nem is kellett volna sokat rákölteni. Párom azonnal beleszeretett, de nekem - valamilyen megmagyarázhatatlan okból - nem jött be. Kicsinek találtam a házat is és a kertet is, amiben még egy fa is állt. 292000 fontért hirdették, amit párom ki is fizetett volna, én azonban megvétóztam a dolgot. Utólag láttuk, hogy 285000 fontért sikerült eladni.

Ezek után megnéztünk még pár házat, de egyik sem jött komolyan szóba. Vagy kicsik voltak, vagy túl közel/távol a vasúthoz, vagy nagyon rossz állapotban, vagy mindegyik. Szépen lassan fel is hagytunk itt a nézelődéssel. Utólag már egyáltalán nem bánom, hogy meghiúsult a vásárlás.