Legutóbb ott hagytuk abba, hogy az ügyvédek elkezdték a papírmunkát. Csak azt tudom mondani róluk, amit a Cobra 11 introja: "...tempójuk halálos".

Kedves Olvasók!

Olvasói visszajelzést követően - miszerint nehéz, illetve kényelmetlen olvasni a szöveget a háttér miatt - áldott jó szívemnek köszönhetően a posztok háttere kicsivel sötétebb lett. Amennyiben valakinek egyéb észrevétele van a megjelenéssel kapcsolatban, nyugodtan közölje kommentben vagy e-mailben a greenwichlakas@hotmail.com-on.

Üdvözlettel:

LondoniTódi

Mint már pár bejegyzésben említettem, az angol téglaházaknak szánalmas energetikai jellemzőik vannak. Mivel a mostani, az azelőtti és az azelőtti generáció is ezekben élt, azt, hogy egy ház télen hideg, nyáron meg katlan, tényként fogadják el és eszükbe sem jut, hogy ezen már sok helyen (értsd: mindenhol máshol) változtattak.

Ismerőseink akkor döbbentek le, mikor az új építésű, kivételesen jól szigetelt albérletünkbe vendégségbe jöttek  és a beszélgetés közben közöltük, hogy halvány gőzünk sincs, hogy a fűtés működik-e egyáltalán mert a három év alatt egyszer sem kapcsoltuk be. Hogy tovább fokozzuk elképedésüket, azt is hozzátettük, hogy télen ha főzünk vagy vasalunk, ki KELL nyitni az ablakokat, különben megsülünk. Persze ez még az új építésű ingatlanokra sem mindig igaz, éltünk olyan házban, ahol ugyanúgy fáztunk, mintha százéves lett volna.

Egy régebbi bejegyzésben a kis vörös ördögökről volt szó (értsd: tégla), de most egy másik megfejthetetlen rejtély nyomába eredünk, ez pedig nem más, mint a terasz burkolat.

Kicsit beszéljünk arról, ami talán mindenkit érdekel: az ingatlan árakról. Mivel az ország igen nagy kiterjedésű és mind földrajzilag, mind társadalmilag igen tagolt, nem mennék bele a régiók elemzésébe, koncentráljunk a londoni árakra. Akit érdekelnek más árak, eljátszadozhat a Rightmove ingatlanportál keresőjével. Most pedig tessék leülni és ellazulni, mielőtt belemegyünk a részletekbe.

Greenwich egy általunk igazán kedvelt városrész, London keleti felén, a Temzétől délre terül el. Az északi oldalon, csaknem szemben vele épült az új üzleti központ, Canary Wharf. Mondanom sem kell talán, hogy Greenwichben található többek között a kezdő meridián és az azon terpeszben álldogáló és ugrándozó turista kupac, a Cutty Sark, a Queen's House és a Maritime Museum. Link itt.

Tégla, tégla és tégla mindenhol, ameddig a szem ellát. Mikor otthon valakinek megemlítettem, hogy Londonban élek, az első kérdése az volt, hogy nincs-e tégla undorom. Hányni tudnék a téglától - válaszoltam habozás nélkül.

A grove parki és kidbrooki negatív tapasztalatok után ismét kicsit alábbhagyott a lelkesedésünk és újraértékeltük a feltételrendszerünket. Rájöttünk, hogy nem fogunk egy egész házat megvásárolni. A költségvetésbe belefért volna, de nem éreztük vonzó lehetőségnek, hogy a ház 80%-ra hitelt vegyünk fel, amit törleszthetünk 20-25 évig.

Ha látott már valaki tipikus sorházas utcát Angliában, biztos megragadta az épületek hangulata. Most azonban lerántom a leplet róluk és benézünk a lakásokba, ugyanis kívűlről nézni vagy bennük lakni két külön dolog. A bájos kinézet sokszor rengeteg kompromisszumot és kényelmetlenséget takar, valamint olyan mértékben különböznek az otthon megszokott családi- és sorházaktól, hogy arra nem is gondolna az ember.

A Grove Parki majdnem vásárlás után Kidbrooke került a látóterünkbe. Ez egy csendes kis környék a hármas zónában, ami most kezd talán fellendülni. Egy új lakópark ütemei épülnek, azzal együtt talán több bolt és üzlet is települ majd a környékre. Emellett a szokásos valamint kevésbé szokásos, kis piszkos titkot rejtegető klasszikus házak találhatóak itt.