Energetikai hatékonyság...
...avagy miért fagy meg télen a lakosság míg a madarak élvezik a meleget?
Mint már pár bejegyzésben említettem, az angol téglaházaknak szánalmas energetikai jellemzőik vannak. Mivel a mostani, az azelőtti és az azelőtti generáció is ezekben élt, azt, hogy egy ház télen hideg, nyáron meg katlan, tényként fogadják el és eszükbe sem jut, hogy ezen már sok helyen (értsd: mindenhol máshol) változtattak.
Ismerőseink akkor döbbentek le, mikor az új építésű, kivételesen jól szigetelt albérletünkbe vendégségbe jöttek és a beszélgetés közben közöltük, hogy halvány gőzünk sincs, hogy a fűtés működik-e egyáltalán mert a három év alatt egyszer sem kapcsoltuk be. Hogy tovább fokozzuk elképedésüket, azt is hozzátettük, hogy télen ha főzünk vagy vasalunk, ki KELL nyitni az ablakokat, különben megsülünk. Persze ez még az új építésű ingatlanokra sem mindig igaz, éltünk olyan házban, ahol ugyanúgy fáztunk, mintha százéves lett volna.
Ez persze az üdítő kivétel, amiről az angolok nagy többsége azt sem tudja, hogy lehetséges. A klasszikus téglaházak hőmérséklete akkor sem megy 18-22 fok fölé, ha egy atomreaktort köt rá az ember a fűtési rendszerre. És akkor a költségekről ne is beszéljünk.
Itt igen elterjedt éjszakai viselet az egybe pizsama (értsd: zokni-nadrág-felső-kapucni), az úgynevezett onesie. Ez gyakorlatilag a csecsemő rugdalózó felnőtt változata, ami segít nekik átvészelni a telet. Szinte kizárólag "vicces" formában létezik, általában állatos jelmez is egyben.
Ez még nem lenne baj, ahogy az sem, hogy az igénytelenebb angolja hétvégén nappal is ebben van, hiszen egyetlen ruhadarab helyettesíti a teljes öltözéket. A baj az, hogy a még igénytelenebbje az utcára is ebben megy ki, azt meg nehezen viselem. Persze este már csak poénból is ebben mennek bulizni illetve adományokat is ebben gyűjtenek.
De miért kell ennek így lennie? Azért, mert a ház gyakorlatilag összes elemének hatásfoka azon van, hogy ez így legyen. Lássuk az alkotóelemeket:
Alapozás
Mint már egy előző bejegyzésben említettem, a nálunk megszokott betonalappal szemben itt tégla fal alatt tégla alap van, annyi különbséggel, hogy kicsivel vastagabb a fal. Pincét a magas talajvíz miatt nem volt szokás építeni. Mivel annak idején semmilyen talajvíz elleni szigetelést nem építettek be, ameddig a víz jónak látja, addig mászik fel a pórusokban. Az meg ritkán meleg, szóval rögtön nyirkos és hideg lesz a fal.
Persze a téglának nem tesz túl jót a száz évig az enyhén savas vizes talajban való álldogálás, így elég ramaty állapotba kerültek mára. Az egyik lakásfelújítós műsorban az alapozásba épített téglákat úgy lehetett kenni, mint a kicsit hideg gyurmát. (Nem energiahatékonysági kérdés, de eleve hülyeség téglából építeni alapozást, mivel az semmilyen húzóerőt nem tud felvenni, így a minimális süllyedést sem kompenzálja, hullámzik, mint a giliszta, felette meg reped a fal.)
A padló alatt viszont nemes egyszerűséggel nincs alapozás. Sem beton, sem földfeltöltés, csak a levegő fütyül a ledöngölt föld felett. Hogy ne dohosodjon be, a sorház két homlokzatán keresztben kilyuggatott szellőző téglák vannak beépítve éppen a talajszint felett, hogy át tudjon szellőzni a padló alatti rész. Ez a bogarak és pókok bejárata a házba.
Padló
A padló a talajszint felett van és fagerendákra szögelt pallókból áll. Mondani sem kell, szigetelés nuku. Egyes helyeken ez az egy réteg deszka adja a járószintet, még parketta vagy szőnyeg sincs rajta. Több szempontból is praktikus, mert egyrészt recseg-ropog minden lépésre, másrészt a százéves összeszáradt deszkák között már hézagok keletkeztek és így a levegő szabadon járhat. Márpedig járni is fog, mert az ablakok sem szigetelnek, tehát konstans huzat van. Eleinte meglepő dolog, hogy a csempézett padló is nyikorog a konyhában és a fürdőben, mert persze az is fa deszkákra lett rakva.
Egyik kolléganőm mikor házat vett, meglepődve tapasztalta, hogy erősebb szél esetén a nappaliban mozog a szőnyeg rojtja. Elmondása szerint cipő vagy papucs nélkül lehetetlen volt a földszinten létezni télen.
Ablakok
Klasszikus házakhoz klasszikus tolóablak jár. Általában mind a felső, mind az alsó fele mozgatható, az ellensúly az ablakkeretben mozog. Viszont, hogy könnyen mozoghasson, úgy építik, hogy kotyogjon a keretben, így viszont a levegő is szabadon jár-kel. Annyira klasszikus ez a megoldás, hogy egy angol ismerősöm sem tudta megmondani, hogy mire jó, mert ablaknak speciel pont nem. Egyik ismerősünk lakásában a két ablakfél találkozásánál ki tudtam dugni az ujjaimat az utcára. Nem volt vicces abban a szobában aludni februárban.
Míg a németek már a három-négy rétegű, gázzal töltött ablaktábláknál járnak, itt már az is innovációs díjat érdemel, ha valaki kicseréli dupla üvegűre az ablakát. Ha nem, télen patakokban folyik lefelé a belső oldalon a kondenzvíz. Otthon már a panelházak 60 éves ablakai is dupla üveggel készültek. A kivitelezés minőségét hagyjuk, de legalább az igyekezet megvolt.
Falak
A klasszikus cavity wall sem áll a helyzet magaslatán a hőárammal vívott csatában. A két téglafal között régen levegő volt, ami szabadon áramolhatott, hiszen felül nem nagyon zárták le, alul meg pláne lyukak voltak, hogy a víz ki tudjon folyni illetve az egerek be tudjanak menni. Ma már lyukacsos műanyag elemet használnak.
A cavity wall azt jele
nti, hogy két, egy-egy tégla vastaságú, egymástól független falat húznak fel és a kettő közti 5-6 cm széles rést régen üresen hagyták, ma már szigetelést tesznek oda. Manapság még annyi változott, hogy egyes esetekben a belső fal falazó elemből van. A két falat pár soronként fémszálakkal vagy műanyag elemekkel kötik össze, hogy minimális összedolgozás legyen. A légrésnek egyrészt minimális hőszigetelő szerepe volt, másrészt a külső, vízzárónak nem nevezhető falon átjutó eső- és kondenzvíz itt csuroghatott le. Ez az építési mód a mai napig uralkodó, számomra érthetetlen módon.
A fal alján, illetve meghatározott helyeken, pl. ablakok fölött, régen méterenként kihagytak egy habarcs rést két tégla között, hogy ott a víz ki tudjon csurogni.
Az így épült fal két téglasora nem igazán dolgozik össze, oldalirányú teherhatásra igen rosszul reagál (értsd: omlik, mint a kártyavár), nem valami jó hőszigetelő, hiszen a mai járatos 15-30 cm szigeteléshez képest 5-10 cm-ről beszélünk. A régi házak esetén, ahol annak idején csak üreget hagytak, utólagos befújással juttatnak szigetelőanyagot a falba. Ne kérdezze senki, hogy ezek után a víz nem áztatja-e át a szigetelést, mert nem tudom. Elképzelésem szerint egy idő után az átnyirkosodott szigetelés megereszkedik és nem használ semmit.
Mindenféle tudományos ismertető nélkül ide másoltam néhány jellemző falazat hőátbocsátási tényezőjét (ez minél kisebb, annál jobb), lehet látni, hogy teljesít a klasszikus kistégla fal:
| ProKoncept (40cm vastag) | U=0.12 |
| POROTHERM (30cm vastag + 10cm DRYVIT) | U=0.27 |
| B30 tégla (30 cm vastag + 10 cm DRYVIT) | U=0.34 |
| Kistégla (38 cm vastag + 1-1 cm vakolat) | U=1.2 |
forrás: http://kp.hu/hoatbocsatasi-tenyezo-2/
Mint látható, még a nem túl modern B30 falazóelemhez képest is gyalázatos a kistégla teljesítménye. A tízszeres különbség nem feltétlenül jelent tíszeres fűtési költséget, de mindenképp elgondolkodtató, főleg ha nem felejtjük, hogy az itt megadott érték 38 cm vastag téglafalra vonatkozik, amitől a cavity wall elég messze van!
Plafon és tető
Na ide aztán tényleg nem pocsékoltak anyagot. Eredetileg pont ugyanaz volt a helyzet mint a padlóval a földszinten, csak fejjel lefelé. Felszögelték a deszkát és csókolom, a tetőtérben szabadony fütyülhetett a szél. Mára sok helyen legalább annyit megcsináltak, hogy 10 vagy 20 centi szigetelést a gerendák közé terítettek a tetőtérben.
Summa Summarum
Mint látható, egy eredeti angol ház igazán organikus építmény, együtt él a környezetével. Hűen követi a kinti időjárást, ha hideg van, bent is az lesz, ha esik, belül is nedves, stb. Cirkulációs rendszere szabadon keringteti a levegőt a padló alatt, a falakban és a menyezet felett, folyamatosan temperálva az épületet.
Megtippelni sem tudom, mennyi pénzt és energiát égetnek el a britek évente a gyalázatos energetikai megoldásaikkal. Az ingatlanok átlagos energetikai besorolása ugyanúgy "D" mint otthon, csak van egy fontos különbség: míg odahaza már évek óta nem lehet "B" energetikai szint alatt lakóházat építeni, eladni/venni illetve bérbe adni, addig Angliában ilyenről szó sincs. Itt továbbra is lehet tolni az elavult megoldásokat és idejét múlt technológiákat.
Tovább nehezíti a fejlődést, hogy a lakók nagy többsége csak bérlő, így ha akar sem nagyon tud beruházni szigetelésbe vagy korszerű fűtési rendszerbe, a tulajnak meg nem érdeke, mert nem ő fizeti a fűtést. A tulajdonosi viszonyokról egy másik cikkben írok majd. Egyedül egy magyarországihoz hasonló intézkedés hozhatna észrevehető változást, addig marad a téli városok felett felszálló meleg levegő remegésének megnyugtató látványa.
