A történet négy és fél évvel ezelőtt kezdődött, mikor budapesti életemet és karrieremet hátrahagyva Londonba érkeztem a páromat követve. Ő másfél év londoni munka és távkapcsolat után ultimátumot intézett hozzám, miszerint vagy én jövök Londonba, vagy ő tér vissza Budapestre, de tovább nem hajlandó ezt a kétlaki életet élni és két havonta találkozni. Ez egybeesett azzal az időszakkal, mikor a kormányunk a magánnyugdíj pénzeket is begyűjtötte valamilyen nemesebb cél érdekében. Miután valószínűleg a pénzek különböző offshore "nemesebb célokon" landoltak, szerintem őrültség lett volna hazajönnie, így én kezdtem újra az életemet és a karrieremet idekint. Mondjuk ez is megérne pár bejegyzést, de most nem ez a téma.

Kiutazásunkról csak annyit, hogy egyikőnket sem a pénzszerzés motivált. Párom már otthon is egy nemzetközi multinál dolgozott mérnökként, ahol több lehetőség is volt küldföldre menni, így töltött például három hónapot Hong Kongban. Majd Londonba került, ahol rövid időszak után átvette a kinti iroda állandó munkakörbe. Ezen kívül be van oltva egy helyben maradás ellen, egyenesen depressziós és hisztérikus lesz egy idő után ha nem utazhat.

Engem a fent említett ultimátumon kívül nem sok minden vonzott külföldre, annál több minden taszított Magyarországról. Akkoriban az ország egyik legnagyobb tervező cégénél tapasztaltam meg az autópálya építések (Kőröshegyi völgyhíd, M6 alagutak, folytassam?) disznóságait, és a tervezési és kivitelezési munkák elnyeréseinek körülményeit. Karrieremre nem volt panasz, poétikusan ifjú koromban már irányító tervező lettem, szorgalmam mellett mondjuk a "jókor jó helyen" is segített. Kellemes fizetés, a tehermentes új építésű budai lakástól gyalog nyolc percre lévő irodai munka, jó fej kollégák, kocsi, stb. miért vágytam volna külföldre? Nos azért, mert a TV-ből folyó szennyet nem bírtam már nézni, a politikust meg már állatfajként sem bírtam elviselni. Így amikor dönteni kellett, egyértelmű volt, hogy én kerekedek fel és keresek állást. Meglepően gyorsan, egy nap alatt lezavart két személyes interjú után fel is vettek az első helyre, így egy-kettőre kint találtam magam.

Azóta mérnökként van szerencsénk a londoni élet kicsivel felszabadultabb és jövedelmezőbb oldalát élni, mint sok más, szintén itt élő honfitársunk. Az itteni magyarok társaságát sajátos felfogásunk miatt igazából sosem kerestük, egyrészt mert az itteni közegbe igyekeztünk minél hamarabb beolvadni, másrészt meg - anélkül, hogy bárkit is elítélnék vagy meg szeretnék bántani - úgy gondoltuk, hogy a közös állampolgárság elég kevés indok ismerkedésre egy nyolc milliós metropoliszban. Kettőnk fizetése bőven elég arra, hogy saját lakást béreljünk, utazgassunk, csúcs okostelefont és tabletet engedhessünk meg magunknak, továbbá olyan összegeket rakjunk félre havonta, ami otthon a szakmában a teljes fizetésünk lett volna... vezető beosztásban... nyugdíj előtt pár évvel. Ezt csak azért írom le, hogy az anyagi lehetőségeinkről legyen egy kép, mielőtt a lakásárakra térnénk.

Mivel a kezdeti átmeneti állapotnak tekintett "ki tudja meddig maradunk, mennyire válik be, stb." időszak után világos lett, hogy hosszabb távon is itt, vagy másik külföldi városban képzeljük el az életünket, elkezdtünk eszerint berendezkedni, például megcéloztuk a hat év után megszerezhető állampolgárságot, ami rögtön kijelölte, meddig nem hagyhatjuk el az országot (90-nél több napra évente). Ezzel együtt merült fel, hogy hosszabb távon nem éri meg albérletben élni és mások jelzálogkölcsönét fizetni, hiszen az így elköltött pénz elszáll, semmivel sem leszünk előrébb tíz-húsz évvel később. Ahogy már említettem és ahogy mondani szokták, "a fizetésünk színvonalának" köszönhetően pár év elteltével el tudtunk kezdeni lakás vagy ház vásárlásán gondolkodni.

Eleinte mi sem tudtuk mit akarunk, házat vagy lakást, ráadásul a londoni ingatlanpiacon nem túl egyszerű kiigazodni és elfogadni néhány szabályt. Számtalan eladó házat és lakást néztünk meg mindenfelé, többször feladtuk a dolgot, hogy aztán két hónap múlva már megint hirdetéseket böngésszünk. Néztünk új, régi, lepukkant, felújított ingatlanokat gyakorlatilag minden olyan London körüli kerületben ahol a kezdőtőkénk találkozott az ingatlanárakkal. Több év keresgélés után jutottunk oda, hogy remélhetőleg sikerült magunkévá tenni egy lakást Greenwichben. De ne rohanjunk előre, először hadd ismerje meg mindenki a londoni ingatlan frontot és a keresgélés részleteit.