Sok londoni ingatlanbefektető nem adja ki az üresen álló ingatlanját, elkerülendő minden kényelmetlenséget. Teszik mindezt annak ellenére, hogy itt érzésem szerint sokkal jobban szabályozott, ellenőrzött a piac, mint Magyarországon. Ehhez még hozzájöhet az a tévképzet, hogy Nyugat-európában sokkal tisztességesebbek az emberek, sokkal kisebb az esély, hogy olyanokba fut az ember akik átverik. Akkor meg mi baj történhet, azaz ahogy az angol mondja: What could go wrong?

Hát elég sokminden, még annak ellenére is, hogy a bérleti szerződés egy cirka húsz oldalas dokumentum, részletesen taglalva a kiadó (Landlord) és a bérlő (Tenant) kötelezettségeit a kéménysepréstől a számlák fizetésén keresztül a falba szögbeverésig. Mivel a kiadó lakásokat már akkor mutogatják a lehetséges bérlőknek mikor az előző lakó még ott lakik, volt lehetőségünk betekinteni más albérlők mindennapjaiba.

Az első probléma a lakók száma. Bár a szerződés rögzíti, hogy hány ember részére adják ki a lakást és hogy más nem lakhat ott, de ez nem zárhatja ki a közvetlen rokonokat. Tehát, ha az egy hálószobás lakást egy házaspár veszi ki, előfordulhat, hogy beköltözéskor előkerül négy-öt gyerek meg egy nagymama, akik ellen nem lehet tiltakozni. A szegényebb rétegnek csak ekkora lakásra futja, ha tetszik, ha nem.

Aztán az emberek rendre vonatkozó szintje is kritikán aluli. Ne felejtsük, hogy a látogatás jellegéből kifolyólag mindig előre tudták, hogy megyünk körülnézni, ennek ellenére bevetetlen ágyak, sarokba dobált szennyes és hegyekben álló piszkos edények fogadtak sok helyen. Az alap, hogy a ruhák nem férnek be a szekrénybe és ehelyett a hálószoba sarkába vannak hajigálva. Jártam olyan lakásban, ahol megálltam az előszoba közepén és nagyon vigyáztam, ne érjek hozzá semmihez. Egy másik lakásban a franciaágy mellé toltak még egy sima ágyat és így a kettőn közösen számoltam meg öt párnát és két takarót. A nappaliban apu, nagyi és három gyerek üldögélt, miközben anyu a currys csirkét kavargatta a konyhában. Csak remélni tudtam, hogy ez a teljes létszám. Ilyen lakásnézések után általában elbeszélgettünk az ingatlanügynökökkel, nyomatékosítva a preferenciáinkat.

A tisztaság sem az erősségük. Itt igen elterjedt hülye szokás, hogy a lépcsőházban, esetenként még az előszobában is padlószőnyeg van. Tényleg elborult helyeken még a fürdőszoba padlóját is azzal borítják. Ez persze egy olyan országban, ahol az eső a napi műsorszám része, rekordsebességgel piszkolódik. Mivel küzdeni lehet ellene, de nem érdemes, nem is fárasztják vele magukat. Emellett a penész is igen sok helyen a fürdőszoba szerves tartozéka, köszönhetően a már egyszer kivesézett műszaki problémáknak. A vízkőoldót viszont még hírből sem ismerik, az egyik lakásba beköltözés után több órán keresztül áztattam a csaptelepekről és a perlátorokból a vízkövet. Az a jó a vízkőben, hogy egy bizonyos fejlettségi szint felett már könnyebb letörni, mint leoldani.

Ezek voltak az átlagos bérlők, ezektől rosszabb az a fajta, aki szándékosan okoz kárt, nem fizeti a számláit, esetleg ki sem hajlandó költözni. Ilyen esetben sajnos itt is hosszadalmas jogi eljárás, nem ritkán évekig tartó huzavona után lehet csak erővel kilakoltatni az illetőt. Bár elsőre jó bevételi forrásnak tűnik a lakáskiadás, a különböző költségek levonása, adózás és a kockázat miatt kétszer is érdemes meggondolni, belevágjon-e az ember. Lehet, hogy évekig semmi gond nincs és jó bérlőket fog ki az illető, de elég egy balul sikerült lakáskiadás és az ember futhat a pénze után.

Ha tetszik az oldal, jelöld meg követésre a blog.hu-n, így mindig láthatod ha új cikk jelenik meg. Továbbá ajánlom mindenki szíves figyelmébe a blog Facebook oldalát, ahol már a cikkek megjelenése előtt fent van egy emlékeztető, továbbá a cikkek is megosztásra kerülnek. Lájkolja, kövesse, meg barátkozza mindenki, hogy ne maradjon le egy bejegyzésről sem.