Ha látott már valaki tipikus sorházas utcát Angliában, biztos megragadta az épületek hangulata. Most azonban lerántom a leplet róluk és benézünk a lakásokba, ugyanis kívűlről nézni vagy bennük lakni két külön dolog. A bájos kinézet sokszor rengeteg kompromisszumot és kényelmetlenséget takar, valamint olyan mértékben különböznek az otthon megszokott családi- és sorházaktól, hogy arra nem is gondolna az ember.

Valamilyen számomra nem teljesen világos okból kifolyólag az elmúlt cirka ötven évben valahogy az angolok nem érezték szükségét annak, hogy új házakat építsenek maguknak, előtte meg ugye két világháború hátráltatta a dolgot. A legutóbbi válság után olyan kritikus volt a helyzet, hogy az egyik lakásépítős műsor (Grand Design) készítői bevallották, hogy veszélybe került a műsor, mert az egész országban nem találtak tíz olyan kicsit is érdekes házépítést, amit bemutathattak volna. Ne felejtsük, egy 65 milliós népességű országról beszélünk.

Ebből kifolyólag a lakásállomány döntő többsége körülbelül száz éves, gyakorlatilag Viktoriánus vagy Edward korabeli képződmény, melyet súlyosbít a tény, hogy akkoriban sem álltak a helyzet magaslatán a tervezés és kivitelezés szempontjából.

Az ipari forradalom óta tapasztalt ugrásszerű városi népességnövekedést valahogy le kellett követni az ingatlanok számával. Ezért milliószámra épültek a két- vagy három hálószobás sorházak a szorgos munkások és családjaik elszállásolására. Meglepő módon kizárólag kisméretű, keskeny sorházakat építettek, még vidéken is, ahol lett volna hely terjeszkedni. Egyedülálló családi ház meglehetősen ritka. Az akkoriban épült lakások mérete, műszaki megoldásai azonban mondani sem kell, hogy köszönőviszonyban sincsenek a mai igényekkel. Ehhez jön még hozzá, hogy az angolok igényszintje még ezen a kategórián belül is elképesztő megoldásokat tud szülni. Vegyük sorra az egyes paramétereket.

Méret

Na ez az, ami szűkös. Az akkoriban épült házak kicsik, zsúfoltak és az olyan modern kori vívmányok, mint pl. a fürdőszoba, gyakran utólag lettek beépítve, tovább fokozva a klausztrofób élményt. Az angolok nagy többsége akkora házban él, amiben otthon kis túlzással kutyákat szállásolunk el. Egyesével. Minden szoba csak éppen akkora, hogy éppen be tudja tölteni a funkcióját.

A nappaliba egy nagyobb kanapé nem férne be, de ha mégis, akkor már járófelület nem maradna. A hálószobák gyakran az ágyból és annak a három oldalán fél méteres közlekedőből állnak. Ha befér a szekrény is, az már burzsuj. De talán a legjobb, ha úgy szemléltetem a dolgot, hogy itt egy kétszintes ház kb. 60nm (a két szint összesen!!), amiből mondjuk hármat-hármat elvesz a lépcső szintenként. Őszintén szólva gyerekkoromban egy 67nm-es panelben éltünk 4-en, de utólag visszagondolva az szédítően tágas volt ehhez képest. Akkor lett volna kedvem igazán sírva fakadni, mikor nosztalgiából az otthoni ingatlan hirdetéseket böngészve felfedeztem, hogy az egyik solymári háznak csak a terasza volt 50nm!! 

A lakásméretekből kifolyólag családi összejövetelek ki vannak zárva, hiszen négynél több ember nemhogy az étkezőasztalnál, de a nappaliban sem fér el. Azért folyik minden társasági élet a pubokban, mert a saját házukban lehetetlenség bármit is rendezni.

A méretekből kifolyólag itt a karácsonyfáknak is érdekes alakjuk van. Mivel az otthon megszokott kúpos forma gyakorlatilag az egész szoba alapterületét elfoglalná, igen gyorsan divatba jöttek a hengeres fák, melyek a tövüknél sem sokkal szélesebbek, mint feljebb. Mivel nem sok igazi fa büszkélkedhet ilyen paraméterekkel, nagyon elterjedt az összeszerelhető műanyag fa.

A házak kis mérete lehetetlenné teszi az család összes holmijának tárolását, pláne ha apu golfozik, az egész család meg síel, ezért lépten-nyomon otthon gyakorlatilag ismeretlen, úgynevezett Self Storage raktárakat lehet találni, ahol különböző méretű tárolókat lehet bérelni havi díjért.

Egy BBC cikk ami megerősíti az ebben a bejegyzésben írtakat és néhány személyes példán keresztül is bemutatja mennyire szűkösek a "cipősdoboz" lakások: BBC

Elrendezés

Ha egy szóval kellene jellemeznem, azt mondanám: Egységes. Ezek a sorházak annyira kicsik, hogy a fenti képen látható egyetlen elrendezés az, ami logikus, minden más esetben teret veszít az ember. Ennek következtében gyakorlatilag az ország összes háza ugyanezt a sablont mutatja, az eltérés annyi lehet, ha valaki a kert rovására épített hozzá toldalékot. Ha az ember egyet látott, gyakorlatilag mindet ismeri. Annyira sablon méretűek a lakások, hogy négyzetmétert nem is adnak meg a hirdetésben, a két- vagy három hálószobás definíció bőven elég, mindenki tudja miről van szó.

Ez az elrendezés annyira beleivódott az agyuk helyén lévő gravy szószba, hogy képesek voltak ezt néhány emeletes házuk lakásaiban is elkövetni. Azaz a közös lépcsőház csak minden második emeletre visz fel, mert a lakások két szintesek és belül van a lépcső. Nekem már csak attól megpattan az agyam, hogy így a belső lépcső egy laza 5-6 nm helyet elvesz a lakásból teljesen feleslegesen, hiszen mellette külső lépcső is van a fentebbi lakások miatt. Az ember nem is hiszi el, amíg nem látja.

Városkép

Mivel ezek a kétszintes téglából épült sorházak uralják a városképet - amiktől egy idő után már hányingere van az embernek -  London és környéke az egyik legalacsonyabb népsűrűségű főváros Európában, minek következtében szétterül mint a rétes és hatalmas területen fekszik. Nem csoda, mert míg máshol sorra épültek a társasházak, addig itt megállt az idő. Sajnos sok esetben nem is lehet változtatni, mégpedig két ok miatt:

Egyrészt a lakások védelmében hoztak egy olyan jogszabályt, hogy lakást nem lehet elbontani/megszüntetni, nehogy csökkenjen a lakásszám. Csakhogy éppen ez akadályozza meg a régi pudvás épületek ledózerolását és helyükre több lakásos lakóparkok felhúzását.

Másrészt minden műemléki védelem alatt áll. Kémény, gáztározó, buszmegálló, ház, térkő, mind egyre megy, ha több, mint ötven éves, igen nagy a sansz, hogy nem lehet hozzányúlni. Szóval ezek a jóképességű emberek szépen lassan a saját városaik foglyai lettek.

Az új lakóparkokat így csak a fennmaradó helyekre lehet építeni, jellemzően a zajos utak és vasutak környéki egykori iparterületekre. Itt nem meglepő, hogy a vonat szó szerint karnyújtásnyira megy el az ablak előtt. A régi házakra gondolom a környezetvédelmi előírások nem vonatkoznak, ugyanis mind a ház, mind a vasút korábbi, mint a rendelet. Hogy ezt miért engedik az új ingatlanok esetében és hogy hol vannak ilyenkor az egységes uniós szabályok, azt már nem tudom.

Toldalékolás

Ha nem lehet újat építeni, az alattvalók meg szaporodnak, nincs mese, a meglévőt kell bővíteni. Itt se szeri-se száma a különböző ötleteknek. Míg az utcafront egységes marad az előírások miatt, addig a kert felőli oldalon elszabadul a fantázia. Nem egy ház alaprajzát megnézve látható, hogy akár többszöri bővítésen is átesett már. Mivel gyakran a vasúti sínek vannak a házak mögött, az ember akaratlanul is betekintést nyer az ingázás során.

Első körben a hátul lévő konyhát szokták kibővíteni földszinten a ház teljes szélességében,vagy úgy, hogy csak a kertajtó marad a helyén. Majd erre jön az emeleti bővítés. Azért nem egyszerre csinálják általában, mert két lépésben könnyebben beadja az önkormányzat a derekát. Majd ismét a földszinten egy, de ez már csak általában fél homlokzat szélességben, mert a kertből is maradnia kell valamennyinek. Végső esetben a tető kert felé eső részét lapostetőre cserélik és így a padlás is beépíthetővé válik. Ehhez azonban már tényleg szépen kell mosolyogni a műszaki osztályon.

Külön pikantériája a dolognak, hogy ezek a toldások nem egyszerre történnek, de ha mégis, akkor sem egyezik az új tégla színe az eredetivel. Vakolat meg ugye ismeretlen errefelé, így egy házon is lehet többféle tégla, pontosan mutatva melyik tégla a régi és melyik az új. Ezt ismételve az összes háton, el lehet képzelni milyen bazári kinézetük van. 

Sufni tuning

A bővítgetések mellett a modern kori vívmányok is nyomokat hagynak ezeken az öreg házakon, mondjuk szebbek egyáltalán nem lettek ezektől sem.

A múlt század elején azaz az 1800-1900 évek fordulóján még nem volt annyira elterjedve a hideg-meleg vezetékes víz, mosógép és vízöblítéses WC. Mivel ezek azóta beépítésre kerültek, helyet kellett találni a csöveknek, csakhogy az eleve kis méret miatt a vizes strang kialakítása pont annyira volt esélytelen, mint a csövek szimplán a szigetelés nélküli vékony falba süllyesztése. Egy megoldás maradt: a házfalon kívül vezetett cső! Nem vicc, minden ház hátfalán pontosan látni, hol a mosogató, mosdó és a WC, mert minden lefolyó cső átüti a falat és a falon kívül vezetett ejtőcsőben végződik. Csodálatos látvány.

Másik nagy találmány a parabola antenna, ami itt rengeteg házon kint van, mivel a SKY földi telepítésű tornyokon keresztül sugározza a jelet, amit a házak tetejére szerelt parabola fog. Na most ugye a tetőről valahogy le kell jutni a kábelnek a TV-ig, de ugye ezért csak nem bontja meg az ember a tetőt, vési végig a falat és fúrja át az egyébként fagerendás födémet!? Ehelyett simán beköti fent a kábel végét, a kábelt meg ledobja a ház fala mellett és a földszinten pont ott fúrja át a falat, ahol a nappaliban a TV lesz. Bedugja a kábelt, belülről rárakja a fali csatlakozót és kész! Esküszöm, ha kint meghúznám a kábelt, odabent a TV leesne az asztalról! És, hogy a kábel kint lengedezik a szélben? Na és, kicsire nem adunk!

A házak egyes részeinek elemzésére inkább egy másik posztban kerítek majd sort.