Lakáskeresés 4.
Greenwich
Greenwich egy általunk igazán kedvelt városrész, London keleti felén, a Temzétől délre terül el. Az északi oldalon, csaknem szemben vele épült az új üzleti központ, Canary Wharf. Mondanom sem kell talán, hogy Greenwichben található többek között a kezdő meridián és az azon terpeszben álldogáló és ugrándozó turista kupac, a Cutty Sark, a Queen's House és a Maritime Museum. Link itt.
Többször jártunk már itt régebben, de ingatlan vásárlása - főleg miközben házakat keresgéltünk - meg sem fordult a fejünkben. Az elmúlt fél évben viszont felfedeztük, hogy a lakások ára már itt is elérhető számunkra és vannak is új, vagy az elmúlt pár évben épült lakások. Persze ezért a felfedezésért megint páromat illeti a dícséret.
Találtunk is egy lakóparkot, ahol több lakás is volt eladó, meg is néztünk pár egy hálószobás lakást. Az egyik egy első emeleti erkélyes lakás volt, de nem tetszett, mert a konyha kicsi volt, főleg amiatt, hogy a mosógép is itt kapott helyet. A tároló szintén kicsi volt, szóval reménytelen volt a mosógép áthelyezését tervezni. Hopp, most jut eszembe, hogy itt a tároló a fürdővel szemben volt, ha a gép még be is fért volna, a csövet nem lehetett volna áthelyezni! Ez akkor fel sem merült bennem. A hálószoba is kicsi volt, egyedül az előszoba volt nagy (hosszú). De nem akartunk olyan névleg ugyanakkora lakást venni, amiben az előszoba foglalja el a helyet.
Egy következő lakás egy másik épület második emeletén volt, szintén erkélyes és jobb elrendezésű, csak éppen pokolian túlárazva. A két éves használt lakás annyiba került, mint a vadiúj építésű, Temzére néző lakások. Mivel a hirdetés megjelenésének másnapján már ott voltunk, tudtuk, hogy hiába mondanánk reálisabb árat, a tulaj nem engedne, ilyenkor még várnak, hátha egy hülye besétál.
Közben viszont az ötödik emeleten volt egy másik lakás, aminek megfelelő volt a mérete, kiosztása, állapota, a mosógép ránézésre áthelyezhető. Rövid alkudozás után el is fogadták az ajánlatunkat, ami nem hozott bennünket túlságosan lázba, hiszen párszor már eljutottunk idáig. Visszamentünk másodszorra (majd harmadszorra is) megnézni, kicsit tüzetesebben megvizsgálva, leméricskélni dolgokat.
Szerencsére nem egy "chain-free" eladás volt, ami nagyban megkönnyítette a dolgot. Először az ügynök megnyugtatott minket, hogy nem kell sietni, nyugodtan keresgéljünk ügyvédet meg válogassunk a hitelek között, higszen nem túl sürgős a dolog, a tulaj akkor adja ténylegesen el, ha ő is talál másik lakást. Ez volt két napig, amikor hívott az ügynök, hogy a tulaj lefoglalózott egy lakást, most akkor azonnal mindent.
"Chain"-nek hívják azt a gyakori esetet, mikor az egyes lakások eladói és vevői egymástól függnek, csak akkor írja alá mindenki az eladást, ha a másik oldalról aláírja a vételt. Logikus is, hiszen itt aztán senki nem akar a két szék között az utcára kerülni. Három-négy embertől kezdve akár húsz ember is lehet egy ilyen láncban, ami rendkívül nehézzé és stresszessé teszi a dolgot.
Bárkinek késik vagy meghiúsul a hitelfelvétele, eláll a vásárlástól vagy ilyesmi, borul az egész, senki nem mozdul sehova, amíg másvalaki be nem áll a sorba. Ezek az esetek több hónappal is meghosszabbíthatják az egyébként sem rövid procedúrát.
A tényleges szerződéskötést úgy bonyolítják, hogy az összes illető egyszerre bólint rá és egy ügyvéd egyszerre intézi az összes szerződést. Ez általában úgy történik, hogy egy előre jó alaposan megbeszélt időpontban az ügyvéd minden érintettet felhív egy konferencia beszélgetés keretében és ha mindenki a vonalban van, akkor indulhat a móka. Ha csak egyvalakit nem sikerül elérni, borul az egész és újra lehet időpontot egyeztetni.
Ez egy nagyon fontos lépés, hiszen az ajánlattételkor nem kell foglalót lerakni (ezért tudtunk mi is többször visszalépni), a szerződés kötésig semmi nem kötelezi egyik felet sem. Költség ugyanakkor keletkezik, hiszen az ügyvédek addigra már sok papírmunkát elvégeznek. Ezért olyan stresszes egy chain esetén, hogy a végén tényleg létrejön-e a szerződés. Az ügyvédi irodák annyiban segítik a feleket, hogy ha bukik a dolog, akkor az ő díjukat át lehet vinni a következő szerződésre, nem kell újra fizetni.
Párom gőzerővel kezdett ügyvédi irodáktól ajánlatokat kérni és felváltva vagy együtt jártunk bankról bankra a hitelek után érdeklődve. Online ugyanis csak az alap információk vannak fent, pár hitelfelvételhez kapcsolódó költség hiányzik. Persze minden ilyen látogatáskor át kell esni egy átvilágításon, ahol a bank megvizsgálja, hogy mennyire hitelképes az ember. Nem tudom Magyarországon hogy van, most már csak kíváncsiságból is végigülnék egy ilyet, idekint egy-másfél óra egy ilyen szeánsz.
Teljes pénzügyi átvilágítás történik, mindent megkérdeznek: mennyit keres az ember, mennyit költ albérletre, mennyi a rezsije, a mobiltelefon havidíja, van-e életbiztosítás, másik hitel, hitelkártya törlesztés, plusz nyugdíjtakarékosság, konditerem bérlet, diákhitel, gyerekek száma, utánuk támogatás, kutya, macska, stb. Ha ez megvan, már csak meg kell hallgatni a szabvány szöveget, miszerint ha nem törleszt az ember, akkor ez meg az, ha változás áll be az életkörülményeidbe akkor ez meg az, ha változik a jegybanki alapkamat, akkor ez meg az, stb. A végére megtudja az összes részletet az ember, majd egy halom papírral távozik és otthon összehasonlítja a különböző módozatokat az egyes bankoknál.
Ha eldöntötte az ember, hogy melyiket választja, akkor visszamegy a bankba három havi bankszámla- és hitelkártya kivonattal, fizetésigazolással, közműszámlákkal, albérleti szerződéssel és még egyszer végigzongorázza az ügyintézővel a dolgot, aki most már mindent élesben csinál. Ha minden megvan, akkor a bank befejezte az ő dolgát, már csak arra vár, hogy a vevő ügyvédje felhívja és az ügyvéd számlájára utalhassa az összeget.
Mivel a mi önerőnk jelentősen meghaladta a minimális 20%-ot, mint kés a vajban siklott át az igénylésünk, azzal nem volt gond. Az ügyvédi iroda kiválasztása után ők azonnal elkezdték az ügyintézést, nekünk meg nem maradt más, mint a várakozás. Illetve elkezdtünk bútorokat keresni, hiszen jelenleg bútorozott lakást bérlünk. Közben persze mindig emlékeztetnünk kellett magunkat, hogy a szerződés aláírásáig semmi sem biztos.
Ha túlvagyunk ezen a lépésen, jelentkezek. A teljes procedúráról részletesen pedig egy külön posztban fogok beszámolni.
