Az elmúlt négy évben háromszor költöztünk és több helyen is kerestünk ingatlant megvásárlásra, szóval több ingatlanügynökhöz volt szerencsénk, mint szerettük volna. A héten kiköltöztünk és visszaadtuk a régi albérletünk kulcsait, amivel remélhetőleg jó időre megszabadultunk az ügynököktől. Álljon itt most egy kis összefoglaló arról, milyen sztorik történtek velünk.

Az "ügynök" szó pejoratív jelentését itt sem cáfolják meg ezek az emberek. Mivel pörög a piac és a rengeteg eladó/kiadó ingatlanra rengeteg vevő/bérlő is akad, nem kell megfeszülniuk a munkában.

Ennek következtében eléggé híg a szakma, gyakorlatilag mindenki ingatlanügynöknek megy akinek nincs szakmája de jó a beszélőkéje. A felvételi követelmény is annyiból áll, hogy legyen rámenős és a csillagokat is hazudja le az égről. A cég cserébe alá tol egy vadiúj trendi kocsit és mobiltelefont.

Képzettség nem szükséges, mert az összes papír elő van készítve sablonként, csak pár adatot kell beleírni, az egész procedúra előre megírt forgatókönyv alapján megy. Még arra sem hajlandóak, hogy a szerződést az adott ingatlanhoz igazítsák. Az egyik bérleti szerződésünkbe bele volt írva, hogy a kémény tisztítása a mi feladatunk. Az ügynök közölte, hogy ne aggódjunk, ez csak sablon, nincs is kémény. Mondom jó, akkor vegye ki belőle. Ja, azt nem lehet, ez sablon szerződés. Köszi, és ha közben mégis kiderül, hogy van kémény???

Az ingatlanügynöki munka nincs kamarai tagsághoz kötve, tehát gyakorlatilag semmilyen kontroll alatt nem állnak, miközben az eladó és vevő közötti kritikus láncszemet jelentik. Állításaik ellenőrizhetetlenek, hiszen nem adnak ki információt a másik félről, így nincs mód megerősíteni amit állítanak. Ajánlom mindenki figyelmébe az NAEA (National Association of Estate Agents) honlapján található "bemutatkozó" részt:

"There is NO mandatory regulation of estate agents. The idea that ‘anyone can become an estate agent’ is not far from the truth.

Our estate agents join NAEA voluntarily to demonstrate transparency and ensure they are at the forefront of developments in the industry and to provide the very best moving experience to their consumers – they have nothing to hide!"

Tehát az ügynökök ökéntes alapon csatlakozhatnak. Hát erről ennyit.

Nem egyszer fordult elő, hogy az általunk megajánlott összeg után "felbukkant" egy másik vevő magasabb ajánlattal és szóltak, hogy ha kell a lakás, ajánljunk magasabbat. Kérésünkre nem voltak hajlandóak megmondani a másik ajánlatot, ami érthető, ha azt várják, hogy olyan hülye vagyok, hogy egy sokkal nagyobb összeget mondok, vastagon ráajánlva a másik feltételezett árra, biztos, ami biztos.

Egy helyi ingatlanügynök ismerősöm elárulta, hogy törvény tiltja nekik az összeg kiadását, de elismerte, hogy értelmetlen a dolog, miután vázoltam neki az esetet, miszerint én megtehetem, hogy száz fontonként megyek felfelé, amíg meg nem haladjuk a másik összeget. Ha az én ajánlatom alacsonyabb, azt visszautasíthatja, de ha magasabb, a törvény szerint értesítenie kell a tulajt. Ha elárulná az összeget, csak spórolnánk egy kis időt. Hiába, itt úgy látszik nincsenek felkészülve a gondolkodásra.

Néha egész meredek módon tudnak lyukat beszélni az ember hasába. Az egyik lakás megtekintés alatt azt mertük mondani, hogy elég kicsi a hálószoba, mire az ügynök közölte, hogy csak azért tűnik kicsinek, mert üres, ha belerakunk egy franciaágyat, sokkal nagyobbnak fog tűnni. A nézésemből párom látta, hogy jobb, ha inkább távozunk. Így csak neki tudtam elmondani, hogy akkor rögtön vehetnénk több ágyat is, mert csak egyre nagyobb lesz a szobánk. A végén még tériszonyom lesz benne.

Egy másik helyen a tulaj kreatív módon úgy "újította fel" a lakást, hogy lefestette a tapétát, mire az köszönte szépen és felhullámosodott. Mikor közöltem az ügynökkel, hogy itt felújításra lesz szükség, boci szemekkel közölte, hogy dehát ez frissen van festve, miért kellene hozzányúlni??? Ezután még néztük kicsit a falra árnyékot vető hurkás tapétát, majd inkább nem mondtam semmmit.

Külön szeretem, mikor az ügynökök vadiúj és drága autókkal furikáznak az ügyfelektől beszedett jutalékokból. Nem vagyok álszent, nyilván fontos a megjelenés és az ügyfelet nem préselhetik be egy tíz éves lepukkant kocsiba, de azért kinyílt a bicska a zsebemben, mikor a mitugrász gyerek egy Recaro sportüléses AMG Mercedes A-osztállyal jelent meg. Azt a céges számlát azért elég érdekes lenne megmagyarázni az adóhivatlanak, ha megkérdeznék. És igen, céges kocsi volt, rákérdeztem.

Ez mondjuk egyedi eset volt, de szerényebb esetekben sem szoktak Audi A3 vagy 3-as BMW alá menni, bohókásabb ügynökségek kedvence a Mini.

A felkészültségükről pedig ne is beszéljünk. Elmennek úgy ingatlant mutogatni, hogy semmit nem tudnak róla, nem egyszer volt olyan, hogy az ügynökkel együtt "fedeztük fel" a lakást. Persze, olyan apróságokra, mint pl. mikor költözhető, vagy, hogy mennyi a közös költség nem tudott válaszolni.

A pontos címet nem szokták feltüntetni a hirdetésben, de párom már tökélyre fejlesztette az ingatlanok beazonosítását az elejtett információmorzsák, a fényképek és a Google Street View alapján. Ez sokszor segített is, mikor az ügynök csak találgatta, melyik ház is lehet amit keresünk.

Nem ingatlanügynök, hanem a check-in inventoryt, azaz a leltárt végző cég ügynöke követte el azt a bravúrt, hogy beköltözésünnkor rossz kulcsot hozott el az irodából, minek következtében nem tudott bejutni a lakásba, ezért az esőben az ajtó előtt várt ránk másfél órát. Ez azért volt kellemetlen, mert neki kellett volna átadnia a kulcsokat, hogy másnap be tudjunk költözni. Mikor lila fejjel megkérdeztem, hogy mire várt a ház előtt, azt mondta ránk, hogy hátha nálunk van kulcs. Ami lehetetlen lett volna, mert a leltár előtt természetesen nem engedik be a bérlőt az ingatlanba. A következő kérdésem az volt, hogy miért nem ment vissza az irodába a jó kulcsért, mert másfél óra talán elég lett volna arra, hogy megjárja oda-vissza. Erre nem igazán kaptam választ, úgy látszik, ennyi esőben várakozás sem indította be az agyműködését.

Mikor kifelé költöztünk az egyik albérletből, egy kezdő ügynök hozott egy párt lakásnézésre. A lakás bemutatása annyi volt, hogy megállt az előszobában és kitárta a karját, hogy íme a lakás. Párommal mutogattunk körbe mindent helyette, mert egyszerűen fogalma sem volt mit és hogyan kellene csinálnia.

Egy másik esetben igen kihúzta egy cég a gyufát, ugyanis kiköltözéskor ragaszkodtak hozzá, hogy a lakás hivatalos takarítócéggel legyen kitakaríttatva és mutassuk be erről a számlát. Hiába mondtuk, hogy higgyék el, mi alaposabban takarítunk, mint egy hivatalos cég, ragaszkodtak a számlához. Ezután még bepróbálkoztak, hogy lenyúljanak egy kis pénzt a kaucióból arra hivatkozva, hogy szögeket vertünk a falba, de ezt igen határozottan cáfoltuk, így letettek róla. Előrelátóan beköltözéskor és kiköltözéskor is csináltam fényképeket, így igen könnyű lett volna bizonyítanom, hogy a lakás jobb állapotban volt kiköltözéskor, mint amikor mi megkaptuk.

Ezek után egyáltalán nem sajnálom, hogy befejezem egy időre a velük való mindennemű kapcsolattartást, komolyan mondom, ez is egy szempont volt a saját lakás mellett.

Ha tetszik az oldal, jelöld meg követésre a blog.hu-n, így mindig láthatod ha új cikk jelenik meg. Továbbá ajánlom mindenki szíves figyelmébe a blog Facebook oldalát, ahol már a cikkek megjelenése előtt fent van egy emlékeztető, továbbá a cikkek is megosztásra kerülnek. Lájkolja, kövesse, meg barátkozza mindenki, hogy ne maradjon le egy bejegyzésről sem.