A londoni ingatlanhelyzettel kapcsolatban sokszor felmerül a probléma, hogy miközben több ezer lakásra lenne igény és felvevőpiac, az épített és átadott lakások meglepően nagy része üresen áll. A jelenség olyan mértékű, hogy a jogalkotók egyre komolyabban foglalkoznak különböző szankciók bevezetésével. De ki vagy mi okozza ezt a meglepő jelenséget?

A megfejtés nagyon egyszerű, a megoldás azonban a jelenlegi helyzet mellett csaknem lehetetlen. A helyzet ugyanis az, hogy a londoni ingatlanpiacon egyáltalán nem csak az angolok vannak jelen, sőt! Az érdeklődés olyan nagy a stabil és folyamatos növekedést mutató ingatlanpiacon a külföldi befektetők részéről, hogy a beruházásokat a Távol-keleten, Oroszországban és az Egyesült Államokban is hirdetik.

Az ingatlanok ára a válság alatti mélyrepülés után szédítő sebességgel lőtt ki, hogy minél hamarabb utolérje a válság előtti szintet. Egyes kerületekben nem volt ritka a 10-15% áremelkedés több egymást követő évben sem! Persze ez nem kerülte el a befektetők figyelmét sem, hiszen ilyen mértékű haszonkulcsot máshol csak igen nagy kockázattal lehet realizálni.

Ezzel szemben az ingatlanpiac stabilnak tekinthatő, melyet igazán még a Brexit szavazás sem tudott megrengetni. Persze a tényleges kiválás még meg sem kezdődött, de az már látszik, hogy a gyenge font árfolyam miatt kivonuló távol-keleti befektetők a kilincset adják az amerikaiaknak, akiket eddig épp a font-dollár árfolyam tartott vissza.

Mondjuk most az amerikai választások következtében a dollár a fonthoz képest megint gyengül, de a jelenlegi árfolyam még mindig messze van a szavazás előttitől. Az is segít, hogy az euró körülbelül 20%-ot erősödött, így talán európai befektetők is érdeklődni kezdhetnének, ha nem várnák ki a Brexit végét.

A lakások előértékesítése nyugodtabb esetekben úgy történik, hogy a beruházó felépít az értékesítési irodában egy bemutató lakást ahol megtekinthetőek a beépítésre kerülő anyagok, szerelvények, stb., majd az alapján meg lehet venni az ingatlant, ami akkor még csak elméletben létezik.

A presztízsberuházások esetében akkora a tülekedés, hogy sok lakást helyben meg sem hirdetnek, a távol-keleti lakásexpókon hirdetik és adják is el őket. Arra is volt példa, hogy bemutató lakás helyett az ingatlan ügynökség kinyomtatta az alaprajzokat 1:1 méretarányban, leterítette a földre és azt mondta, tessék elképzelni a többit. Ennek ellenére elkapkodták a lakásokat! A Battersea Park Power Station (igen, ez a Pink Flloyd borítón látható épület) átalakításakor az egyik ütem összes lakása elkelt az árusítás első négy órájában!

Ezek a befektetők természetesen készpénzzel fizetnek és azonnal, hatásukra még jobban pörög a piac. Fizetésből élő helyi ember már csak pisloghat, az árak már rég túljárnak minden realitáson. Persze ettől még nekik is kellene élni valahol, tehát a kereslet marad.

A problémát az okozza, hogy ezek a befektetők, miután megvették az ingatlant, nem hogy be nem költöznek, de még bérbe sem adják ki. Hogy miért, nagyon egyszerű. Az ingatlan áremelkedése önmagában akkora üzlet, hogy nincs szüksége a bérleti díjra, ami ráadásul csak nehezítené a dolgot, ha gyorsan el akarná adni. Ha lakik bérlő a lakásban, akkor kell egy ügynökség aki menedzseli a dolgot, időnként fel kell újítani a lakást, lelakja a bérlő, stb., stb., hát kinek hiányzik ez? Jobb, ha üresen áll. Így egyre dühösebben nézik az emberek, ahogy a befektetők egyrészt felhajtják az árakat ellehetetlenítve őket a vásárlástól, másrészt, hogy még bérlőként sem engedik be őket.

A döntéshozók már évek óta azt fontolgatják, hogy fellépnek ez ellen például úgy, hogy az üres ingatlan után (azaz ha senki nincs bejelentve oda) vagy a második ingatlan után, akár be van oda jelentve valaki akár nem, különadót kelljen fizetni. Ezen kívül nem sok mindent lehet tenni, hiszen nem lehet megakadályozni, hogy külföldiek kezébe kerüljenek az ingatlanok, hiszen ha hoznának ilyen szabályt is, cégeken, illetve megbízott helyi embereken keresztül továbbra is folytatódna a vásárlás. Még ez is csak ötlet szintjén vetődött fel és tesztelik a reakciót. Legutóbb, mikor hasonló dologgal próbálkoztak, fordítva sült el.

Kitalálták ugyanis, hogy az 1 millió font feletti ingatlanokat különadóval sújtják, hogy megállítsák az árnövekedést és a gazdag csúnya gonosz befektetőket jól megadóztassák. Csakhogy erre válaszul a befektetők megvonták a vállukat és minden mindegy alapon átálltak arra, hogy egy nagy ház helyett vegyenek kettő kisebbet és olcsóbbat. Elvégre nekik mindegy az egyes ingatlanok mérete és ára, összeadva ugyanannyi hasznot hajtanak. Így a relatív szűk, magas árú szektorból sikerült a szélesebb tömegeket érintő ársávba terelni a befektetőket, akik ott ráadásul nem egy, hanem rögtön több ingatlan iránt érdeklődve még koncentráltabban fejtik ki hatásukat.

Ezek után érthető, hogy óvatosan nyúlnak bele a piacba, amire mindenki úgy vigyáz, mint a hímes tojásra. Ha ugyanis összedől, a befektetők köddé válnak és ott marad az angol kormány több százezer pénze után futó, vagy az elértéktelenedett ingatlan melleti magas jelzálogkölcsönt nyögő hitelessel. Ismerős kicsit ugye? Így egyelőre marad minden a régiben.

Az árak és a befektetők minőségre és esztétikumra kifejtett hatását majd egy másik cikkben vesézem ki.

Ha tetszik az oldal, jelöld meg követésre a blog.hu-n, így mindig láthatod ha új cikk jelenik meg. Továbbá ajánlom mindenki szíves figyelmébe a blog Facebook oldalát, ahol már a cikkek megjelenése előtt fent van egy emlékeztető, továbbá a cikkek is megosztásra kerülnek. Lájkolja, kövesse, meg barátkozza mindenki, hogy ne maradjon le egy bejegyzésről sem.